Jean Fontaine szobrászművész
Mechanofolly című kerámiaszobrainak bemutatója a 4M RadaR Underground Station kiállítóteremben
2008 január 9-től. Jean Fontaine was born in Macon in 1952.
His spent his childhood in the countryside in Solutré.
Between 1971 and 1976 he was a student both in the Sorbonne in Paris (degree in plastic art) and the school of fine arts and architecture in Macon (DNBA).
Working first as a plastic arts teacher and then as a ceramist, he devoted himself to sculpture in 1990. He now lives and works in Davayé, a small village in Burgundy.
RadaR - Európai Kortárs Művészetért Egyesület
Örömmel értesítünk, és szeretettel várunk a Millenáris Pixel Galériájába
MOZGÁS `09 - Művészet a Tudomány határán című kiállítás-sorozatunk kezdő tárlatának megnyitóján
2009. december 10. (csütörtökön).
MOZGÁS ’09
Művészet a tudomány határán
Kinetikus művészeti kiállítás-sorozat a Millenárison a RadaR – Európai Kortárs Művészetért Egyesület közreműködésével. A kiállítás-sorozat célja a mai tudományos, technikai és ipari eredmények, technológiák és eszközök teremtő, művészi felhasználásának bemutatása és szerepeltetése a vizuális kultúrában.
Kinetikus művészet (kinetic art)
A kinetikosz görög szó, jelentése mozgással kapcsolatos.Ez a meghatározás a valóságos vagy látszólagos mozgást megtestesítő művészet megnevezése. A "kinetic art" ötlete a 20-as években merült fel először, de főleg az ötvenes évek végétől kialakuló nemzetközi irányzat, amely az op-art illuzionista kinetikus hatását valódi térbeli-fizikai mozgásformákká fejlesztette. A terminus azokra a műalkotásokra is alkalmazható, amelyek fényeffektusokkal teremtik meg a szemlélő számára a mozgás illúzióját.
Pócsy Ferenc (1942)
Fizikus, Kinetikus szobrász
Eredeti szakmáját tekintve villamosmérnök, egyetemi oktató.
A MODELL, "ami annyira jó, hogy Haraszty István is megnyalná az ujját."
Pedig a képlet egyszerű. Végy egy 4 egyenlő oldalú háromszögből álló piramist, az előlapot távolítsd el, nyisd ki, a maradék 3 háromszöget béleld ki tükörrel, majd mindhárom lapon fúrj egy-egy lyukat, és várd a csodát. A nyílásokon egymás után egy-egy 30 cm-es fém rúd bújik elő, megállnak a valós és virtuális térben, majd a pneumatika sziszegésének kíséretében a rudak hirtelen visszahúzódnak üregükbe.
A mobil mutatványa közben a rudak kilökött, álló állapotban egy olyan objektet formáznak, szabályos alakzattá állnak össze a sokszoros tükröződés által, ami – ha jól számolunk – 8 egyenlő oldalú háromszögből és 6 négyzetből áll. De ez csupán pillanatnyi illúzió.
Magyarósi Éva (1981.-)
Képzőművész
Az eddig döntően videóművészként ismert Magyarósi Éva Hanne című rövidfilmjének bemutatásával, amely első díjat nyert az Oberhauseni Rövidfilmfesztiválon, tetten érhető sajátosan markáns, egyszerre szép és viszolyogtató képi világa. A csak látszólag egyszerű technika által előidézett könnyed érthetőség illúziója pillanatok alatt fordul át a lelki görcsöket kibogozni próbáló fészkelődéssé. Mintha csak egy pszichológiai vizsgálat során született gyermekrajz-sorozat tanúi lennénk, amely olyan belső félelmeket, szorongásokat testesít meg, hogy maga az orvos is visszahőköl. Félreértés ne essék, a képek kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek, a néhol nyomasztó szürkeségéből kicsillanó kék és vörös jótékony kompozíciója mágnesként vonzza a tekintetet, ezzel együtt azonban briliáns módon kegyetlenek is.
Az Oberhausen-i fesztivál indoklása szerint "a két férfi közötti őrlődésről szóló személyes élményen alapuló történetben a rendező szédítő vizuális világot hoz létre. A szándékoltan giccses képek felszíne alatt megbújik a tragédia: ha nem tarthatok meg egy férfit, muszáj elpusztítanom, felfalnom őt." A Hanne alapjául szolgáló történetet is Magyarósi jegyzi. A novella 2005-ben a Fiatal Írók Szövetségének irodalmi pályázatán próza kategóriában harmadik helyezést ért el, és megjelent a Prae irodalmi folyóiratban is.
Ha nem tarthatok meg egy férfit, muszáj elpusztítanom, felfalnom őt.
Az oberhausen-i babérok előtt a Hanne már az Iparművészeti Egyetem rektori kitüntetésében is részesült. A fesztiválkarriernek a Cottbus-i Fesztivál volt az első állomása, azóta pedig meghívást nyert a Detmold-i Rövidfilmfesztiválra Németországba és a Bulgária Nemzetközi Rövidfilmfesztiváljára is.
A Hanne fényképezéséért Csáki László felelt, a filmben pedig feltűnik Lidija Skenderovic és Magyarósi Éva mellett Szilágyi Kornél is. A Hanne zenéjét Arvo Part Spiegel im Spiegel dallamainak a felhasználásával készítették.
Magyarósi Munkáira jellemző, hogy a női lélek rejtekeiről, a testről, az érzelmekről mesél, fura álmok és megélt szituációk többszólamú történeteit mutatja meg. Videoi, mint rajzai, akár vizuális naplóként is értelmezhetőek. Ebben a világban a hogyan és a miért nem annyira fontos, mint a kontextuson kívül kerülés felismerésének fájdalma. A figurák ruhájuk miatt könnyen kódolhatók, a nagyvárosi kozmoszból zuhantak Magyarósi kamerája elé, aki bátran kísérletezik az anyagokkal, kivág, ragaszt, majd átfest, és keze nyomán a hatalmas töredékek izgalmas, plasztikus felületté változnak.
A kiállítássorozat létrejöttét a Millenáris és a NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégiuma támogatta.
Légiparádé és tűzijáték SZACSVA Y PÁL videó retrospektív kiállítása
0000-00-00
Tisztelettel tájékoztatunk, és örömmel látunk a
MOZGÁS `09 kiállítássorozat keretén belül
2010. február 17. és március 31. között
Légiparádé és tűzijáték
SZACSVA Y PÁL - videó retrospektív kiállításán.
Megnyitó: 2010. február 17. (szerda) 19:00 óra.
Megnyitó beszédet mond Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Helyszín: Millenáris (C épület) Pixel Galéria, Budapest II., Fény u. 20-22.
A kiállítás a több műfajban (konceptuális fotó, installáció, internet művészet) alkotó művész eddigi pályafutása során készített fontosabb videó munkáit sorakoztatja fel a Pixel Galériát képező, csigavonalban emelkedő körfolyosó falain elhelyezett LCD monitorokon.
Szacsva y első videóit 1996-ban a Marseille-i Képzőművészeti Főiskola videó szakos posztgraduális diákjaként készítette el. Később rendszeresen visszatér e médium használatához. Gyakran installációit is videovetítéssel egészíti ki (Empire Projekt, Ludwig Múzeum, 2004), az utóbbi években pedig a videó a művész legtöbbet használt médiumává lép elő. A magyar kortársművészetet bemutató fontos tárlatokon („Magánügy?”, „Na mi van?”, Műcsarnok 2005, 2008) Szacsva y kizárólag videóval szerepel. Ugyancsak e műfajjal olyan rangos külföldi kiállításokon és fesztiválokon képviseli Magyarországot, mint például a „Lost and Found” kiállítás (Staatliche Kunsthalle Baden-Baden, 2006) vagy a „Hollywould” (Freewaves Fesztivál, Los Angeles, 2008). Pericycle című videója a Projections on Lake Competition, Pasadena (USA) nyertese lett 2008-ban.
Bár a kiállítás látogatója egy fejlődési fonalat sejtető, spirálvonalban emelkedő ív mentén elhelyezett képernyőkön kronológiailag egymást követő darabokkal találkozhat, le kell szögeznünk, hogy Szacsva y videó munkássága mégsem egy lineáris fejlődésvonal mentén épített világ. A művész a lehető legváltozatosabban használja a videó eszközét. A nem-műfajspecifikusan dolgozó művészek kíváncsiságával közelíti meg újra és újra ezt a sokarcú médiumot.
A „történeti spirál” első állomásaként felszerelt monitoron a még Franciaországban, videó szakon posztgraduális hallgatóként készített sorozatát lehet majd látni (Ujjgyakorlatok, 1996), melyben a médium mibenlétére reflektál. A következő képernyőn egy igencsak eltérő témájú játékos álnarratív széria fut (Figuratív, 1996), ami viszont a bonyolítás, vagyis az idő és egymásra következés összefüggéseit tanulmányozza. Egy további készüléken az 1997-ben Angliában forgatott, a videót inkább csak dokumentáló, „átlátszó” médiumként alkalmazó „I’m home when I’m not” című munka lesz látható, mely valójában egy kéthónapos akciósorozat összefoglalása. Ezután kap helyet a „Kemény élek, lágy átmenetek” című munka, mely egy New York-i felhőkarcolókat lágyan körbejáró és ez által szeptember 11-re emlékeztető meditatív képsor. Őket a 2004-ben készült „Séta a birodalomban” című alkotás, egy politikai filozófiai könyv (az „Empire”) korrektív olvasataként elkészített videó követi.
Bármeddig sorolhatnánk a műveket, mindig más és más témáról és annak megfelelően más és más képnyelvi megközelítésről kellene beszámolnunk. Van itt még tévéközvetítésre reflektáló video-performansz („Újabb ujjgyakorlat”) hírszövegekből kompilált video-könyv („126 hír”), Interneten gyűjtött képek egymásba morfolása („Pericycle”) és analóg fényképezés útján készített krono-fotográfia animáció („Cím nélkül és vég nélkül”) valamint, a lista végén a kiállítás címadó videója, az augusztus 20-án felvett légiparádé és tűzijáték egymásra montírozásából létrejött showbiz-apokalipszist idéző fény-hang kompozíció.
Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi tartja egyben ezt a színes együttest? Van-e közös nevező? Van-e keret vagy perspektíva, mely képes támpontokat nyújtani ahhoz, hogy koherens művészi diskurzust alkothasson e művek sora? Szacsva y Pál szemmel láthatóan nem képnyelvi szinten kíván közös nevezőre jutni önmagával, hanem művészetét megalapozó világnézeti kérdésekben próbál bizonyos tektonikai törésvonalakon belül maradni.
A magyar nagyközönség most találkozhat először, ráadásul párhuzamosan két helyszínen is, Moreno Pincas rendkívül intenzív, ha nem is a legújabb trendeket követő, de mégis is nagyon lendületes és fiatalos festészeti világával. Pincas 1936-ban született Bulgáriában, ahonnan 1949-ben emigrált Izraelbe. Művészeti tanulmányait Tel-Avivban és Párizsban végezte. Ez a kettőség máig megmaradt életében, hiszen felváltva él hol Izrealben, hol pedig francia fővárosban. Párizs nemcsak témát szolgáltat Pincasnak, hanem hallatlanul gazdag művészeti tradíciót is. Pincas elnyert több komoly művészeti díjat, és igen ragos francia, egyesült államokbeli és izraeli gyűjtemények őrzik alkotásait.
Szögezzük le gyorsan az elején, Moreno Pincas festészete zavarba ejti a nézőt. De ez a zavarba ejtés nem egy immorális gesztus, és nem is jár kellemtelenségekkel, sokkal inkább egy olyan pozitív inger, amelyet a művész sajátos látásmódja idéz elő: ez a zavarba ejtő látásmód lesz Pincas festészetének egyik fontos szubsztanciája. Megállapításunk ex cathedra kijelentésnek tűnik, tehát nincs más dolgunk, minthogy boncolgassuk, vagy stílszerűen, ízlelgessük kicsit. Amit látunk, amit Pincas láttat velünk, az esetek többségében, maga a nyüzsgő derű, kellem és vitalitás; az ünnep, az ünnepi áhítat. Olyan képkockákat mutat meg a világról, amelyek pozitív érzeteket keltenek bennünk. Egyrészt, mert mennyei dolog jókat enni, buja kávéházakban ücsörögni, heverészni a ligetben, avagy tapsolni a manézsban ügyeskedő állatidomárnak, ahogy elégedettséggel, boldogsággal szolgál, csak máshogy, egy szakrális térben, egy zsinagógában átimádkozni magunkat a transzcendesbe. A pszichikai, antropológiai tényezők mellett a képek azzal is pozitív energiákat szabadítanak fel, hogy olyan látványvilágot testesítenek meg, olyan tematika csomagokat kínálnak, amelyek egybeesnek kulturális tapasztalatainkkal, azok meg egy hatalmas közösség, a nyugati civilizáció, tagjává emelnek bennünket.
Elég csak a legnyilvánvalóbb tradíciót megemlítenünk, a francia impresszionisták, posztimpresszionisták modernizmust megalapozó tradícióját. Ráismerünk az általánosan vett emberire, miként a művészi és kulturális örökségre. A ráismerés pedig a biztonság érzetét kelti, hogy aztán a festő, s ebből származik az a bizonyos „zavarba ejtettségünk”, azzal kezdje ki komfortérzetünket, hogy a már említett léthelyzeteket egy idegen szemével figyelje meg. Ez a idegen szem – az ismeretlenre való rácsodálkozás okán – feszültséggel telíti a képeket. Elsőként a vibráló, hullámzó, tekeredő színszalagot említjük, mint olyan expresszív fenomént, amely továbbfokozza a kép elevenséget, a kép lüktető viszonyait, a tarka díszleteket élénkségét. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ez a virtuóz, stiláris eszköz Van Gogh képeinek örvénylő ecsetvonásaiból erednek, ergo artisztikus idézetként is értelmezhetők. (De vajon nem idegenként nézett-e a nagy „flamand-francia” a földi árnyékvilágra?) Az ecsetvonásokban megjelenő emberalakok, emberi arcok, de a gyakran megjelenő kutyák, lovak is, e nyughatatlan vibrálás mértékben torzulnak el, de vigyázva, hogy groteszkké teljesen ne váljanak, s ezzel szolgáltassák ki magukat az elutasítás gesztusának. (Milyen érdekes, hogy Pincas kizárólag a realisztikusan kiképzett női babafejeket hagyta meg szépségükben a többször megfestett, gyönyörű csendéletében.) Mindezeket a hatásokat modifikálja a festő sajátos térlátása is, a mindennapitól eltérő, attól magasabbra helyezkedő nézőpont, az így létrejövő torzított, feszített perspektíva, de a zsinagóga enteriőröket, zsinagóga-jeleneteket jellemző, szokatlan, eltolt képkivágás is, ahol az alakok egészen a képtér alsó terébe szorulnak, így úgy érezzük, szinte agyonnyomja őket a föléjük emelkedő vallásos tér.
Az említett képi események, történések, ahogy már utaltunk rá, jellemzően egy közösségi szituációt feltételeznek és nem mentesek a hedonista képzetektől sem. A külső, idegen szem, mintha ezekben a helyzetekben, együttlétekben látná meg lényegüket, nem pedig – mondjuk – az egyedüllétben, bár, ha alaposabbak vagyunk, adódik a kérdés: vajon Pincas csoportképeinek karakterei, a látszat ellenére, nem éppen önnön végtelen magányába torzulnak bele?
Moreno Pincas művészetének érzékisége és gondolatisága ezen a szeretetteljes torzításon nyugszik. Nincs más teendőnk, mint hozzáadni a mi is sajátos, a máséval fel nem cserélhető (de nyilván torzításra hajlamos) nézőpontunkat. A két személyes nézőpont diskurzusából, és ez a legnagyszerűbb a dologban, egy univerzális képet alkothatunk újra önmagunkról.
Hemrik László
ÉZSIÁS ISTVÁN szobrászművész EXPANSIO-á relief MADI című egyéni tárlatának megnyitója, 2008. február 21-én csütörtökön 18:00 óra 4M RadaR Underground Station kiállítóteremben.
A művészt és munkásságát méltatja, és a kiállításokat megnyitja: HERNÁDI Miklós író, műkritikus
Ézsiás István művészetét alapvetően határozta meg a klasszikus konstruktivizmus. Malevics, Tatlin, Rodcsenko, Liszickij - kellő távolságról szemlélve egységesnek tűnő - művészetfelfogása, Moholy Nagy László, Kassák és köre meghatározóan hatottak művészetére. A struktúraelvű, mértani absztrakt formavilág elkötelezettjévé Csiky Tibor mester iskolája hatására vált.
Ézsiás szakít a plasztikai konvenciók hagyományával úgy az anyagfelhasználás, mint a megmunkálási technikák tekintetében. A véső, kalapács helyét hegesztő és forrasztó szerszámok, eszterga, fúró, csapok veszik át. Fémből készült kisplasztikáin tiszta mértani formák összeillesztésének racionális rendjébe homorú és domború felületek találkozása visz dinamizmust. A zárt, arányos szerkesztéssel harmonikus rendszert alkot. Ézsiás István alkotóegyénisége a gropiusi alapmegfogalmazáson túlmutatva a kézművesség jellegzetes jegyeinek tüntető nyomaival együtt - a funkcionalitáson túli gondolati síkon közelíti meg a valós világot.
Falra illeszthető kompozíciói az expresszív konstruktivitás jegyében, az elemeire lebontott formákból építkeznek újra. A kassáki képarchitektúrához közelítő látásmód az esztétikum és életforma ellentétét a formák, színek összhangjában, a geometrikus tisztaságban oldja fel.
Figyelemre méltóak az egymásra merőleges és egymással párhuzamosan elhelyezkedő hasábok által alkotott konstruktivista formakompozíciók, amelyeknél jellegzetes a színek és a hangsúlyos fekete alapösszhangja. A kompozíciók mindegyike a racionális rend és egyensúly, a kiszámíthatóság nyugalmának illúzióját keltenék, ha különböző színű átlátszó plexiüveg darabkák, a terek találkozását meg nem bontanák. Ez utóbbiak feltűnő színükkel, vagy átlátszóságukban megtörő fényükkel a tiszta geometria világában az esetit, az egyedit, mi több - a fény kvantumelméletét ismerve - a transzcendenst érzékeltetik.
Ahogyan a geometria egzakt törvényei a valós világ modellálására - az egyedi, a kiszámíthatatlan miatt - csak korrekciókkal alkalmasak, úgy jelennek meg a tökéletesen derékszögű és párhuzamos síkok metszésvonalaiban az áttetsző, tűnékeny testek.
Ézsiás István egységes koncepciót tükröző alkotásai - a konstruktivizmus deklarált pragmatikus céljainak ellenére - intellektuális mondanivalót és esztétikai értéket képviselnek.
Tóth Éva
A Munkácsy jelenség újabb-eddig feltáratlan-elemeit mutatta be a nemrégiben oly sikerrel megrendezett Nemzeti Galériabeli Munkácsy kiállítás. Többek között a XIX. Századvég életkép fogalmának újraértékelése, az idill és a portré formai jegyeinek megváltozása mind új megvilágításba helyezték a nagy magyar mester életművét.
Most, hogy a vándorkiállítássá szelídített Munkácsy végre megérkezik Miskolcra, érdemesnek tartanánk ismét a nagyközönség figyelmének középpontjába visszaterelnünk magát az életművet. Felvillantva Munkácsy korának művészeti törekvéseit, párhuzamba állítani hazai és nemzetközi kortársainak alkotásaival, és izgalmas kontextusba helyezni kortárs magyar képzőművészek munkáin keresztül.
Ezért szervezendő kiállításunk nem Munkácsy remake, nem is hommage, hanem a Munkácsy paradoxon – drámai realizmus versus idill – köré szerveződik. Munkácsy drámaiságát, (a fehér villanás a mélybarna grundból) illetve a babalátogatás, az idilli világok, néha kissé malíciózus bemutatására való törekvését szeretnénk megidézni a mester művein, kortársainak alkotásain és mai korunk alkotóinak szemével. Tehát a " Munkácsy és Kortársai, valamint a Mit festene Munkácsy ma?! Kortársak Munkácsy szellemében." címmel rendezendő dupla tárlatunk műfajilag és szemléletileg egyaránt kor- és önreflexió Munkácsy és életműve örvén.
RadaR - Európai Kortárs Művészetért Egyesület
Örömmel értesítünk, és szeretettel várunk a Millenáris Pixel Galériájába
MOZGÁS `09 - Művészet a Tudomány határán című kiállítás-sorozatunk kezdő tárlatának megnyitóján
2009. december 10. (csütörtökön).
MOZGÁS ’09
Művészet a tudomány határán
Kinetikus művészeti kiállítás-sorozat a Millenárison a RadaR – Európai Kortárs Művészetért Egyesület közreműködésével. A kiállítás-sorozat célja a mai tudományos, technikai és ipari eredmények, technológiák és eszközök teremtő, művészi felhasználásának bemutatása és szerepeltetése a vizuális kultúrában.
Kinetikus művészet (kinetic art)
A kinetikosz görög szó, jelentése mozgással kapcsolatos.Ez a meghatározás a valóságos vagy látszólagos mozgást megtestesítő művészet megnevezése. A "kinetic art" ötlete a 20-as években merült fel először, de főleg az ötvenes évek végétől kialakuló nemzetközi irányzat, amely az op-art illuzionista kinetikus hatását valódi térbeli-fizikai mozgásformákká fejlesztette. A terminus azokra a műalkotásokra is alkalmazható, amelyek fényeffektusokkal teremtik meg a szemlélő számára a mozgás illúzióját.
Pócsy Ferenc (1942)
Fizikus, Kinetikus szobrász
Eredeti szakmáját tekintve villamosmérnök, egyetemi oktató.
A MODELL, "ami annyira jó, hogy Haraszty István is megnyalná az ujját."
Pedig a képlet egyszerű. Végy egy 4 egyenlő oldalú háromszögből álló piramist, az előlapot távolítsd el, nyisd ki, a maradék 3 háromszöget béleld ki tükörrel, majd mindhárom lapon fúrj egy-egy lyukat, és várd a csodát. A nyílásokon egymás után egy-egy 30 cm-es fém rúd bújik elő, megállnak a valós és virtuális térben, majd a pneumatika sziszegésének kíséretében a rudak hirtelen visszahúzódnak üregükbe.
A mobil mutatványa közben a rudak kilökött, álló állapotban egy olyan objektet formáznak, szabályos alakzattá állnak össze a sokszoros tükröződés által, ami – ha jól számolunk – 8 egyenlő oldalú háromszögből és 6 négyzetből áll. De ez csupán pillanatnyi illúzió.
Magyarósi Éva (1981.-)
Képzőművész
Az eddig döntően videóművészként ismert Magyarósi Éva Hanne című rövidfilmjének bemutatásával, amely első díjat nyert az Oberhauseni Rövidfilmfesztiválon, tetten érhető sajátosan markáns, egyszerre szép és viszolyogtató képi világa. A csak látszólag egyszerű technika által előidézett könnyed érthetőség illúziója pillanatok alatt fordul át a lelki görcsöket kibogozni próbáló fészkelődéssé. Mintha csak egy pszichológiai vizsgálat során született gyermekrajz-sorozat tanúi lennénk, amely olyan belső félelmeket, szorongásokat testesít meg, hogy maga az orvos is visszahőköl. Félreértés ne essék, a képek kétségtelenül szemet gyönyörködtetőek, a néhol nyomasztó szürkeségéből kicsillanó kék és vörös jótékony kompozíciója mágnesként vonzza a tekintetet, ezzel együtt azonban briliáns módon kegyetlenek is.
Az Oberhausen-i fesztivál indoklása szerint "a két férfi közötti őrlődésről szóló személyes élményen alapuló történetben a rendező szédítő vizuális világot hoz létre. A szándékoltan giccses képek felszíne alatt megbújik a tragédia: ha nem tarthatok meg egy férfit, muszáj elpusztítanom, felfalnom őt." A Hanne alapjául szolgáló történetet is Magyarósi jegyzi. A novella 2005-ben a Fiatal Írók Szövetségének irodalmi pályázatán próza kategóriában harmadik helyezést ért el, és megjelent a Prae irodalmi folyóiratban is.
Ha nem tarthatok meg egy férfit, muszáj elpusztítanom, felfalnom őt.
Az oberhausen-i babérok előtt a Hanne már az Iparművészeti Egyetem rektori kitüntetésében is részesült. A fesztiválkarriernek a Cottbus-i Fesztivál volt az első állomása, azóta pedig meghívást nyert a Detmold-i Rövidfilmfesztiválra Németországba és a Bulgária Nemzetközi Rövidfilmfesztiváljára is.
A Hanne fényképezéséért Csáki László felelt, a filmben pedig feltűnik Lidija Skenderovic és Magyarósi Éva mellett Szilágyi Kornél is. A Hanne zenéjét Arvo Part Spiegel im Spiegel dallamainak a felhasználásával készítették.
Magyarósi Munkáira jellemző, hogy a női lélek rejtekeiről, a testről, az érzelmekről mesél, fura álmok és megélt szituációk többszólamú történeteit mutatja meg. Videoi, mint rajzai, akár vizuális naplóként is értelmezhetőek. Ebben a világban a hogyan és a miért nem annyira fontos, mint a kontextuson kívül kerülés felismerésének fájdalma. A figurák ruhájuk miatt könnyen kódolhatók, a nagyvárosi kozmoszból zuhantak Magyarósi kamerája elé, aki bátran kísérletezik az anyagokkal, kivág, ragaszt, majd átfest, és keze nyomán a hatalmas töredékek izgalmas, plasztikus felületté változnak.
A kiállítássorozat létrejöttét a Millenáris és a NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégiuma támogatta.
Légiparádé és tűzijáték SZACSVA Y PÁL videó retrospektív kiállítása
0000-00-00
Tisztelettel tájékoztatunk, és örömmel látunk a
MOZGÁS `09 kiállítássorozat keretén belül
2010. február 17. és március 31. között
Légiparádé és tűzijáték
SZACSVA Y PÁL - videó retrospektív kiállításán.
Megnyitó: 2010. február 17. (szerda) 19:00 óra.
Megnyitó beszédet mond Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Helyszín: Millenáris (C épület) Pixel Galéria, Budapest II., Fény u. 20-22.
A kiállítás a több műfajban (konceptuális fotó, installáció, internet művészet) alkotó művész eddigi pályafutása során készített fontosabb videó munkáit sorakoztatja fel a Pixel Galériát képező, csigavonalban emelkedő körfolyosó falain elhelyezett LCD monitorokon.
Szacsva y első videóit 1996-ban a Marseille-i Képzőművészeti Főiskola videó szakos posztgraduális diákjaként készítette el. Később rendszeresen visszatér e médium használatához. Gyakran installációit is videovetítéssel egészíti ki (Empire Projekt, Ludwig Múzeum, 2004), az utóbbi években pedig a videó a művész legtöbbet használt médiumává lép elő. A magyar kortársművészetet bemutató fontos tárlatokon („Magánügy?”, „Na mi van?”, Műcsarnok 2005, 2008) Szacsva y kizárólag videóval szerepel. Ugyancsak e műfajjal olyan rangos külföldi kiállításokon és fesztiválokon képviseli Magyarországot, mint például a „Lost and Found” kiállítás (Staatliche Kunsthalle Baden-Baden, 2006) vagy a „Hollywould” (Freewaves Fesztivál, Los Angeles, 2008). Pericycle című videója a Projections on Lake Competition, Pasadena (USA) nyertese lett 2008-ban.
Bár a kiállítás látogatója egy fejlődési fonalat sejtető, spirálvonalban emelkedő ív mentén elhelyezett képernyőkön kronológiailag egymást követő darabokkal találkozhat, le kell szögeznünk, hogy Szacsva y videó munkássága mégsem egy lineáris fejlődésvonal mentén épített világ. A művész a lehető legváltozatosabban használja a videó eszközét. A nem-műfajspecifikusan dolgozó művészek kíváncsiságával közelíti meg újra és újra ezt a sokarcú médiumot.
A „történeti spirál” első állomásaként felszerelt monitoron a még Franciaországban, videó szakon posztgraduális hallgatóként készített sorozatát lehet majd látni (Ujjgyakorlatok, 1996), melyben a médium mibenlétére reflektál. A következő képernyőn egy igencsak eltérő témájú játékos álnarratív széria fut (Figuratív, 1996), ami viszont a bonyolítás, vagyis az idő és egymásra következés összefüggéseit tanulmányozza. Egy további készüléken az 1997-ben Angliában forgatott, a videót inkább csak dokumentáló, „átlátszó” médiumként alkalmazó „I’m home when I’m not” című munka lesz látható, mely valójában egy kéthónapos akciósorozat összefoglalása. Ezután kap helyet a „Kemény élek, lágy átmenetek” című munka, mely egy New York-i felhőkarcolókat lágyan körbejáró és ez által szeptember 11-re emlékeztető meditatív képsor. Őket a 2004-ben készült „Séta a birodalomban” című alkotás, egy politikai filozófiai könyv (az „Empire”) korrektív olvasataként elkészített videó követi.
Bármeddig sorolhatnánk a műveket, mindig más és más témáról és annak megfelelően más és más képnyelvi megközelítésről kellene beszámolnunk. Van itt még tévéközvetítésre reflektáló video-performansz („Újabb ujjgyakorlat”) hírszövegekből kompilált video-könyv („126 hír”), Interneten gyűjtött képek egymásba morfolása („Pericycle”) és analóg fényképezés útján készített krono-fotográfia animáció („Cím nélkül és vég nélkül”) valamint, a lista végén a kiállítás címadó videója, az augusztus 20-án felvett légiparádé és tűzijáték egymásra montírozásából létrejött showbiz-apokalipszist idéző fény-hang kompozíció.
Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi tartja egyben ezt a színes együttest? Van-e közös nevező? Van-e keret vagy perspektíva, mely képes támpontokat nyújtani ahhoz, hogy koherens művészi diskurzust alkothasson e művek sora? Szacsva y Pál szemmel láthatóan nem képnyelvi szinten kíván közös nevezőre jutni önmagával, hanem művészetét megalapozó világnézeti kérdésekben próbál bizonyos tektonikai törésvonalakon belül maradni.
Művészek
Lidija Skenderovic
Koncepció:
USE MY TIME, I USE YOUR MONEY
IMAGE – ARCULAT projekt, marketing és reklámkampány
A projekt műfaja: öncélú image-építés. A saját külsőmet felhasználva, önmagamat szituációkba ágyazott ábrázolásokkal, mint a reklámom vizuális anyagával építem ki saját magam image-ét. A marketing projekt általam adható különböző szolgáltatások eladására irányul.
A szolgáltatások és a szolgáltatási rendszer a konkrétumok és a sejthető rejtett tartalom által keltett érdeklődésre és vonzódásra épít. A szolgáltatások kizárólag interneten keresztül, webshop-on kerülnek értékesítésre. A projekt célja az, hogy önmagamat sztárként mutassam be, akit sokba kerül alkalmazni. A szolgáltatások ezen felül úgy vannak kitalálva, hogy azoknak valódi értéke a saját életem, személyiségem, társaságom, és nem valami megfogható, tőlem idegen, aktív cselekvésből származó produktum, habár van kivétel. Projektem sikere és tétje a saját személyemre irányuló sztárkultusz kialakítása, melyet a különböző reklámkampányokkal kívánok elérni.
Fontos, hogy mint művész, önmagamat adom el, tehát valódi életem mozzanatait értékesítem, és nem valamiféle szerepet, amelyet magamra kényszerítenék. Ez egy önfenntartó modell, melyben a saját létem tartja fent önmagát. Az egyetlen igazán aktív tevékenység, amit ennek érdekében teszek, az expresszív reklámkampány megtervezése, és megvalósítása a saját management team-em segítségével. A saját szükségleteimnek megfelelően formálom szolgáltatásaimat, az életemben való részvételt bocsátom árúvá.
A kampány fő szlogenje a USE MY TIME, I USE YOUR MONEY, a fent megfogalmazott szempontokat tömöríti reklámszlogenné.
A reklámkampányt műalkotásként kell értelmezni, emiatt a szolgáltatások árusítása is a műkereskedelem kategóriába tartoznak, és a szolgáltatások ára is ehhez a mezőnyhöz igazodik. A szolgáltatások egyfajta fetisizálható cikként szerepelnek a projektben amelyek bizonyos pénzösszegért megvásárolhatók.
A műkereskedelemben való könnyebb részvétel miatt fontosak a szolgáltatások nyomán keletkező fetisizálható tárgyak is, amelyek megfoghatóak, továbbadhatóak, értékesíthetőek.
A weboldalon rendelhető szolgáltatások közül említek néhányat. Látható, hogy ezek mindegyike személyes, speciális, a saját életemből következő mozzanatok, és annak részei is egyben.
Nagyobb szolgáltatások:
- 10 napos kirándulás Lidijával a hegyekben Görögországtól Bulgáriáig
- Csáth Géza: Egy elmebeteg Nő Naplója c. darab megtekintése Lidijával a Szabadkai színházban
- Kollégiumi buli DJ. Hendrix-szel, Veréb Lóránt esztétával és Lidijával
Kisebb szolgáltatások:
- Találkozás a stégen
- Orgonaszedés a Gellért hegyen (időszakos)
Árúcikkek:
- Lidija-banán
- Lidija-nyalóka
Egy szolgáltatás fizetése után egy Lidija Skenderovic kupont kap az ügyfél. A szolgáltatás ezután ezzel a kuponnal vehető igénybe, amely igazolja, hogy az ügyfél fizetett.
A reklámkampányban szereplő képek csupán illusztrációként szolgálnak.
RUTKAI BORI elemzése
Egy (vagy több) dekoratív hölgy exhibicionálja magát. Fülledt hangulat, zilált vagy kreált enteriőrök. Titokzatosság, erotika. Ami vagy eltaszít, vagy felajz. Beindítja a fantáziát, vagy a nyálelválasztást.
Lídija saját indivídumát veti a priori prédaként a néző szeme elé.
Mondjuk úgy, saját bőrét viszi a vásárra, hogy reklámpszihikai kísérleti kutatásokat végezzen. A művésznő, egyedi, az ő jelenlétét, személyiségét, igénylő szolgáltatásokat reklámoz, illetve olyan személyes tárgyakat kínál megvételre, amik, mint fétisek és esszenciák, hordozzák az ő specifikumait, illetve természetesen el vannak látva Lidija Skenderovic védjeggyel.
Amiről eddig csak álmodtunk holnapra valósággá válhat! Mert ez nem egy fiktív projekt, hanem egy valós vállalkozás, saját honlapján is elérhető; a szolgáltatásokra és a tárgyak megvételére már most lehet jelentkezni.
Lidija megkreálta a maga munkakörét, kikerülte azt a mumus-árnyas lehetőséget, hogy egy grafikai stúdió egyik végtagjaként funkcionáljon a jövőben. Saját vállalkozásában, a látványos személyiség-prostitúció mögött egy réteg társadalom kritika, és egy réteg finom humanizmus figyelhető meg.
További kutatásainkhoz már szükségünk lesz a fent említett szorgalomra, hogy hozzáférjünk ezekhez a lágyrészekhez is.
Adva van egy kép, amelyen egy mocskos ágyról éppen felkászálódik két szédült hölgy.
A kép elsődleges értelmezése: evidencia…, másodlagos jelentését a művész egyik szolgáltatása ”magyarázza” meg. Lidija, mint speciális házasság közvetítő, éppen az egyik kuncsaftjával látható, akinek az a problémája, hogy nem sikerült jó partner kapcsolatot létrehoznia fiúkkal, pedig gyönyörű és intelligens. Lidija a házasság közvetítés előtt felméri a kuncsaft tulajdonságait, bevizsgálja adottságait, felméri a problémákat. Az elszinglisedő társadalom egy alap problémáját látjuk itt felvetődni, ebben a radikális és karakteres jelenetben.
A vizuális provokáció mindegyik képen jelen van, de a már említett eltérítéses-szembesítéses mechanizmussal, és a szolgáltatások tartalmi szolidságával Lidija magához szelídíti a potenciális fogyasztó réteget.
Lidijával elmehetsz például kirándulni, mert bizony nőnek még hegyek a lakótelepek mögött.
Lidijával elfogyasztott grillcsirke-lakoma után édesek a pihenés percei rádiózás és rágózás közben.
Lidija elvisz színházba a kedvenc előadására.
Mert ezek a foglalatoskodások mind az ő kedvencei, mind belőle erednek.
Legyél tehát meghatva, hogy valaki ezt megosztja veled. Legyél meghatva, mert valószínűleg azért választottad ezt vagy azt a szolgáltatást, mert spontán már nem történnek meg veled ezek az események. De Lidija segít neked.
A meghatódáson innen és túl, fizetni kell a szolgáltatásokért. Use my time, I use your money. Hirdeti a tömör gyönyört a szlogen. Tömör és minimál a megjelenési formája, akár egy robot elegáns, vezérlő mantrája. Így is jelenik meg egyszerű, szimpla feliratként.
A kép, a fotó az abszolút uralkodó, alig tűr meg magán más grafikai elemet, csupán a márkanév-mint szignó a táblaképeken -kunkorodik a bal alsó sarokban. Ezt kiegészítve egy kis logó is látható, a nyalóka és a száj funkcionális sajátosságainak összenövesztéséből, eredeztetve. Elektronikus formájában, egy láthatatlan száj elnyalja, majd újra nő a nyalóka pálcán a logó, ahogy a prostitúció ritmusa szerint újra – és újra vissza nő a csontra, a húsra a lélek.
Rutkai Bori- Zugló 2006.május 31.
Duliskovich Bazil
ArtGuideEast
Konkoly Gyula
Konkoly Gyula
képzőművész
(Budapest, 1941. július 21. – )
1956-1964: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Hincz Gyula. 1970-ben rövid Olaszországi tartózkodás után Franciaországba emigrált. Távollétében két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. 1990-1991-ben Svédországban dolgozott. 1991-ben visszatért Magyarországra. 1992-1995 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, Mesterképző iskolában tanszékvezető tanár. Konkoly Gyula a 60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, az Iparterv-csoport kiállítója volt. Főiskolás korában csatlakozott Csernus Tibor, Lakner László és Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához és az általuk meghonosított és kidolgozott eszköztár felhasználásával (tárgyi zsúfoltság, visszakapart és cuppantott felületek) személyes hangú képeket festett. A Bécsben látott nagy amerikai pop-art kiállítás és a párizsi Galerie Sonnabend anyagainak ismeretében sajtófotó-motívumokat, klasszikus művészeti idézeteket (George de la Tour, Tiziano, Rembrandt, Goya) társított csorgatásos és hard edge-es felületekkel, applikált textillel. Műgyanta felhasználásával készült sokkoló, groteszk, harsány színű objektjei a magyar pop-art legradikálisabb darabjai. E radikalizmus vezetett az environmentális, konceptuális munkákhoz.
- Az 1970 februárjában a Fényes Adolf Teremben látható kiállítás politikai konceptuális environment az elnyomottság és kiszolgáltatottság állapotáról kalodarendszerével, a kiszolgáltatott vízzel, a bezárt végtelennel és a kiállítás ablakába szoruló, reflektorfényben úszó "láttatott nézővel". A Fényes Adolf Terembeli Konkoly Gyula kiállítás az első magyarországi egyéni konceptuális kiállítás volt, fogalmi nyelvezetével, anyaghasználatának esztétikumával, tárgyformálásával meghatározó szerepet játszott a magyarországi konceptuális művészet kialakulásában. Az illegális Dokumentum 69-70 kiadvány szerkesztőjeként és kiadójaként a kiadvány megjelenésének másnapján Konkoly Gyula jobbnak látta elhagyni az országot. Az illegális M. K. P. emlékművét már a római G. Attico művészeivel valósította meg. 1972 végén manifesztumot adott közzé a neoavantgárd haláláról. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett, könyvborítóinak száma megközelíti az ezret (többek között a Gallimard, az Hachette, a Robert Laffont, a J`ai lu, valamint az Albin Michel kiadók részére dolgozott). Ugyanekkor plakátokat is készített (M. G. M., Warner Brs., Columbia, Walt-Disney, Gaumont, U. G. C. stb. cégek számára). A 80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez. Festett és plasztikusan formált elemekből szerkesztett, nagyméretű, installációszerű, narratív műveket alkotott, informelt és popot, fotórealizmust és geometrizálást társítva egymással látványos és mozgalmas együttessé, melyek eleven festőiséggel, éles fényekkel, feleselő színekkel és a belszerv és ürülékmotívum provokatív hangsúlyozásával tűntek ki. Monet Tavirózsái ihlette sorozatában szabadon, rögtönzésszerűen árad a festőiség, víz és fény, tükröződés és szín, látszat és valóság szétválaszthatatlan összefonódásban. A kiscelli templomtér installációs kiállításán az őt korábban is foglalkoztató idea, a művészet illuzórikussága, efemer volta ölt testet az olvadó jégszobrok és a műanyagból formált emlékművek nekropoliszában. A nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulójára a Vigadó Galériában a plein air festészet látvány- és látszatvilágát tette képfelbontásos elemzés tárgyává. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.
Mesterei: Hincz Gyula.
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Műv. Intézet, Dunaújváros
Musée d`Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Tragor Ignác Múzeum, Vác.
(Nagy Zoltán)
Дьюла Конкой
художник
(Будапешт, 21-ое июля, 1941)
1956-1964: Венгерская Высщая Школа Изобразительных Искусств, мастер: Дьюла Хинц. В 1970 года, после короткой пути в Италию эмигрировал в Францию.
В Венгрии приговорили его заочно к два-с пловиной годовому тюремному заключению и к конфискацию имущества. 1990-1991: он работает в Швеции. В 1991 вернулся в Венгрию. Между 1992-1995 учитель заведующий кафедрой Мастерской Школы Университета им. Яннуса Паннониуса в Пэч.Он является инициатором венгерского нео-авнтгардного движения начатого в середине 60-ых годов, выставляющий художник группы «Ипартерв». Во время высшей школы присоединялся к движению сюрнатурализма Тибора Чернуша, Ласло Лакнера и Акоша Сабо, и с средствами закоренелыми и выработанными ими (картины переполненые объектами, обратно ковыренные и чмоканные поверхности) создал картины субьективной интонацией. Большая выставка американского поп-арта виденное в Вене и со знанием материала парижской галерии «Сонабен», он сочетает мотивы фоторепортажев и цитаты классического искусства (Жорж де ла Тур, Тициан, Рембрандт, Гойа) с процедитыми и поверхностями «хард-эдж»-а и с текстильными аппликациями. С применением синтетической смолы он создает, гротескные, объекты резкого цвета, которые являются самыми радикальными произведениями венгерского поп-арта. Этот радикализм ведёт к энвайроментальным и концептуальным работам. Выставка в Галерии им. Адольфа Фенеша в 1970 году был политически концептуальный энвайромент о состоянии угнетённости и беззащитности с системой колодки, с беззащитной водой, с закроенной безконечностью и с застрявшимся в окно выставки в свете прожекторов плавающего «виденного зрителя». Эта выставка была первая индивидуальная, концептуальная выставка в Венгрии. С понятийной стилью, с эстетикой употребления материала, с формированием объекта он принимал определяющую роль в становление венгерского концептуального искусства. На следующий день после издания нелегального издания Документ 69-70, как редактор и издатель, покинул страну. Нелегальный монумент МКП он создал уже с римскими художниками Г. Аттико. На конце 1972 года он выпустил манифест о смерти нео-авнтгарда. С 1973 года он работал иллюстратором, число его книжных обложек достигает тысячи работ. В это время он готовит афишы. В середине 80-ых годов он вернулся к изобразительному искусству. Он создал из крашенных и пластически оформленных элементов сконструированные, большие, нарративные работы, сочетая информел и поп, фотореализм и геометризм в постановочный и динамичный ансамбль, которые с живой живописностью, резкими светами противоречиво цветам, выделяются провокаторским подчёркиванием мотива испражнения. Серия Кубышки Монэ свободно, импровизаторски веяет живописностью, в неразъединённым сплетение воды и света, отражения и цвета, видимости и реальности. На столетие с основание колонии Надьбаньи в Галерии Вигадо он поставил видимый мир пленера объектом анализа разработки картины. В последнее время он делает классические фигуративные картины.
Мастер: Дьюла Хинц.
Работы в публичных коллекций
Столичная Галерея, Будапешт
Секешфехервар, Музей Короля Св. Стефана
Печ, Музей Яннуса Паннониуса
Учреждение Современного Искусства, Дунауйварош
Городской музей Парижа для современного искусства, Париж, Франция
Музей Игнаца Трагора, Вац
Галерея Сомбатхея, Сомбатхей
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт.
ArtPlacc
Magnet-KAP
ArtMarketBudapest
BudapestArtFair
MűvészetekVölgye
LightBox
LaGalerieSofitel
Mozgás
ZsidóNyáriFesztivál
Operafesztivál-Miskolc
MillenárisPixelGaléria
4M-UndergroundStation
VolánElektronika
Alfredo Barsuglia
Drabik István
Sokkoló erőteret generáló szobrokkal állunk szemben. Önmagukban is, de csoportosan még inkább igaz ez. Drabik István szobrászatában a kifejezésre való törekvés válik hangsúlyossá, ami a szép formát összetöri, így a szubjektumban megjelenő világ kerül előtérbe. A szobrászat külsőségektől való megszabadítását keresi azért, hogy a belső valóságot tárja fel.
- Sajátos expresszionizmus az övé. Az ilyen természetű ihlet, amely mindenkor a külső emberi képmás rovására érvényesült, hosszú időn át megbotránkozást idézett elő, majd a kifejezés ereje került előtérbe a modell szolgai másolása helyett.
- A Zalaegerszegről induló szobrász 1993-tól főiskolai hallgatóként négyszer volt résztvevője a Gébárti Nemzetközi Művésztelepnek, ahonnan drótból szőtt, szellős tömegű térplasztikáit valamint lírai finom- sággal telített, hegesztett vasfiguráit ismerjük. Gébárton készült munkái meghatározóvá váltak egyéni stílusának kialakításában, ott született főiskolai vizsgamunkája és ott készült szobraira nyerte el a Ludwig-, illetve a Zala Art-ösztöndíjat.
- Látszólag hagyományos műfajok és műformák, mint figura, mellszobor és fej tartozik repertoárjába, gyakran azonban az ábrázoló és absztrakt művészet határán egyensúlyozó alkotásokról van szó. A mai magyar szobrászat szűk szegmensét ölelik fel figuratív alkotások, azon belül is igen ritkák a nem reprezentációs céllal készült fej- és mellszobrok. Az ókortól oly népszerű műfaj mára szinte feledésbe merült. Drabik István konvencióktól mentes büsztjeire jellemző az üreges, burokszerű, gyakran áttört szerkezet, így a szervek helye mindig üres. Nyakbiccentő izmok helyén vasrudakat, szemek helyén gyakran kihűlt krátereket találunk. A szobrok kifejezőkészségét fokozza ez a hiány és a szaggatott, nyers faktúra, ami a sajátos technika, a merész megmunkálásmód eredménye. A szobrász, különböző vastagságú és formájú vas-idomokból, lemezekből és rudakból tákolja össze mellszobrainak szerke- zetét, majd hegesztőlánggal, plazmavágóval és flexszel mintázza meg azt. Ennek eredményeképp áttört és zárt, rücskös és szivacsos pórusú, kemény és képlékenységet sugalló felületek váltakoznak egymással.
- Drabik István nem a divatos fogások követője, távol áll tőle a közhelyes megfogalmazás. Szobrain a sötétszürke és fekete matt szín az olaj ráégetésének, a sajátos patina pedig a rozsdamaró-szer kénye-kedvének eredménye, mely rendkívül kifejező momentum. A művész ránk bízza, hogy eldöntsük vajon természetes korrózió, vagy szándékosan roncsolt felületek szemlélői vagyunk-e. Alkotásaira jellemző a sorozatszerűség, az archaikus jelleg, a tartalom és forma koherenciája, a konvenciókat megbolygató, már-már brutálisan expresszív/agresszív megfogalmazás. A szobrok körbejárandók, minden nézet más és más sziluettet nyújt. Némelyik darab portrészerű, egyéni vonásokat sejtet, de ne keressük az életszerűséget, megkövesedett alakokat látunk, melyekből árad a magány, az elhagyatottság. Rágott testű figurái nemüktől és identitásuktól megfosztott lények, a tragikusan eltűnt idő szobrászi megfogalmazásai. A művész tudja, hogy kíváncsiak vagyunk az emberi múlandóság dokumentumaira. Nincs adott pillanat, nincs szituáció, csak a hanyatlás szövedékében uralkodó idő pereg mozdulatlanul.
- Drabik István szobrai meditációt igénylő, nehezen emészthető alkotások, melyek első ránézésre fájdalmat okozhatnak, megértésükhöz idő és kitartás kell.
Természetes, hogy minden műalkotás magán viseli alkotója személyiségének bélyegét, a stílus kétségkívül árulkodik az emberről, ám egy mű nem tekinthető az alkotó tükörképének. Mindenki pontosan aszerint fogadja vagy veti el a vizuális dokumentumokat, ahogy céljai megkívánják.
SIMONFFY SZILVIA
2003
