Havancsák Éva a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok kiemelkedő tehetségű hallgatója.
- Különös hangulatú képi világa több műfaj jegyeit viseli. A divatfotózás kliséit, technikáját és modelljeit felmutató, azokkal ironizáló fotók egyben portrék is, a képeken szereplő gyönyörű fiatalok mind-mind Évi életének legfontosabb aktív szereplői.
Így a dekoratív fotók dokumentálják és felmutatják az alkotó életének személyes életterét, különös vízióit, meghatározó kapcsolatait, belső életét.
Mint egy személyes dokumentáció lapjait, úgy szemlélhetjük a néhol szürreális, máskor a színházak világára emlékeztető képeket, itt azonban a szereplők a saját szerepeiket játszák.
Jean Fontaine szobrászművész
Mechanofolly című kerámiaszobrainak bemutatója a 4M RadaR Underground Station kiállítóteremben
2008 január 9-től. Jean Fontaine was born in Macon in 1952.
His spent his childhood in the countryside in Solutré.
Between 1971 and 1976 he was a student both in the Sorbonne in Paris (degree in plastic art) and the school of fine arts and architecture in Macon (DNBA).
Working first as a plastic arts teacher and then as a ceramist, he devoted himself to sculpture in 1990. He now lives and works in Davayé, a small village in Burgundy.
A magyar nagyközönség most találkozhat először, ráadásul párhuzamosan két helyszínen is, Moreno Pincas rendkívül intenzív, ha nem is a legújabb trendeket követő, de mégis is nagyon lendületes és fiatalos festészeti világával. Pincas 1936-ban született Bulgáriában, ahonnan 1949-ben emigrált Izraelbe. Művészeti tanulmányait Tel-Avivban és Párizsban végezte. Ez a kettőség máig megmaradt életében, hiszen felváltva él hol Izrealben, hol pedig francia fővárosban. Párizs nemcsak témát szolgáltat Pincasnak, hanem hallatlanul gazdag művészeti tradíciót is. Pincas elnyert több komoly művészeti díjat, és igen ragos francia, egyesült államokbeli és izraeli gyűjtemények őrzik alkotásait.
Szögezzük le gyorsan az elején, Moreno Pincas festészete zavarba ejti a nézőt. De ez a zavarba ejtés nem egy immorális gesztus, és nem is jár kellemtelenségekkel, sokkal inkább egy olyan pozitív inger, amelyet a művész sajátos látásmódja idéz elő: ez a zavarba ejtő látásmód lesz Pincas festészetének egyik fontos szubsztanciája. Megállapításunk ex cathedra kijelentésnek tűnik, tehát nincs más dolgunk, minthogy boncolgassuk, vagy stílszerűen, ízlelgessük kicsit. Amit látunk, amit Pincas láttat velünk, az esetek többségében, maga a nyüzsgő derű, kellem és vitalitás; az ünnep, az ünnepi áhítat. Olyan képkockákat mutat meg a világról, amelyek pozitív érzeteket keltenek bennünk. Egyrészt, mert mennyei dolog jókat enni, buja kávéházakban ücsörögni, heverészni a ligetben, avagy tapsolni a manézsban ügyeskedő állatidomárnak, ahogy elégedettséggel, boldogsággal szolgál, csak máshogy, egy szakrális térben, egy zsinagógában átimádkozni magunkat a transzcendesbe. A pszichikai, antropológiai tényezők mellett a képek azzal is pozitív energiákat szabadítanak fel, hogy olyan látványvilágot testesítenek meg, olyan tematika csomagokat kínálnak, amelyek egybeesnek kulturális tapasztalatainkkal, azok meg egy hatalmas közösség, a nyugati civilizáció, tagjává emelnek bennünket.
Elég csak a legnyilvánvalóbb tradíciót megemlítenünk, a francia impresszionisták, posztimpresszionisták modernizmust megalapozó tradícióját. Ráismerünk az általánosan vett emberire, miként a művészi és kulturális örökségre. A ráismerés pedig a biztonság érzetét kelti, hogy aztán a festő, s ebből származik az a bizonyos „zavarba ejtettségünk”, azzal kezdje ki komfortérzetünket, hogy a már említett léthelyzeteket egy idegen szemével figyelje meg. Ez a idegen szem – az ismeretlenre való rácsodálkozás okán – feszültséggel telíti a képeket. Elsőként a vibráló, hullámzó, tekeredő színszalagot említjük, mint olyan expresszív fenomént, amely továbbfokozza a kép elevenséget, a kép lüktető viszonyait, a tarka díszleteket élénkségét. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ez a virtuóz, stiláris eszköz Van Gogh képeinek örvénylő ecsetvonásaiból erednek, ergo artisztikus idézetként is értelmezhetők. (De vajon nem idegenként nézett-e a nagy „flamand-francia” a földi árnyékvilágra?) Az ecsetvonásokban megjelenő emberalakok, emberi arcok, de a gyakran megjelenő kutyák, lovak is, e nyughatatlan vibrálás mértékben torzulnak el, de vigyázva, hogy groteszkké teljesen ne váljanak, s ezzel szolgáltassák ki magukat az elutasítás gesztusának. (Milyen érdekes, hogy Pincas kizárólag a realisztikusan kiképzett női babafejeket hagyta meg szépségükben a többször megfestett, gyönyörű csendéletében.) Mindezeket a hatásokat modifikálja a festő sajátos térlátása is, a mindennapitól eltérő, attól magasabbra helyezkedő nézőpont, az így létrejövő torzított, feszített perspektíva, de a zsinagóga enteriőröket, zsinagóga-jeleneteket jellemző, szokatlan, eltolt képkivágás is, ahol az alakok egészen a képtér alsó terébe szorulnak, így úgy érezzük, szinte agyonnyomja őket a föléjük emelkedő vallásos tér.
Az említett képi események, történések, ahogy már utaltunk rá, jellemzően egy közösségi szituációt feltételeznek és nem mentesek a hedonista képzetektől sem. A külső, idegen szem, mintha ezekben a helyzetekben, együttlétekben látná meg lényegüket, nem pedig – mondjuk – az egyedüllétben, bár, ha alaposabbak vagyunk, adódik a kérdés: vajon Pincas csoportképeinek karakterei, a látszat ellenére, nem éppen önnön végtelen magányába torzulnak bele?
Moreno Pincas művészetének érzékisége és gondolatisága ezen a szeretetteljes torzításon nyugszik. Nincs más teendőnk, mint hozzáadni a mi is sajátos, a máséval fel nem cserélhető (de nyilván torzításra hajlamos) nézőpontunkat. A két személyes nézőpont diskurzusából, és ez a legnagyszerűbb a dologban, egy univerzális képet alkothatunk újra önmagunkról.
Hemrik László
ÉZSIÁS ISTVÁN szobrászművész EXPANSIO-á relief MADI című egyéni tárlatának megnyitója, 2008. február 21-én csütörtökön 18:00 óra 4M RadaR Underground Station kiállítóteremben.
A művészt és munkásságát méltatja, és a kiállításokat megnyitja: HERNÁDI Miklós író, műkritikus
Ézsiás István művészetét alapvetően határozta meg a klasszikus konstruktivizmus. Malevics, Tatlin, Rodcsenko, Liszickij - kellő távolságról szemlélve egységesnek tűnő - művészetfelfogása, Moholy Nagy László, Kassák és köre meghatározóan hatottak művészetére. A struktúraelvű, mértani absztrakt formavilág elkötelezettjévé Csiky Tibor mester iskolája hatására vált.
Ézsiás szakít a plasztikai konvenciók hagyományával úgy az anyagfelhasználás, mint a megmunkálási technikák tekintetében. A véső, kalapács helyét hegesztő és forrasztó szerszámok, eszterga, fúró, csapok veszik át. Fémből készült kisplasztikáin tiszta mértani formák összeillesztésének racionális rendjébe homorú és domború felületek találkozása visz dinamizmust. A zárt, arányos szerkesztéssel harmonikus rendszert alkot. Ézsiás István alkotóegyénisége a gropiusi alapmegfogalmazáson túlmutatva a kézművesség jellegzetes jegyeinek tüntető nyomaival együtt - a funkcionalitáson túli gondolati síkon közelíti meg a valós világot.
Falra illeszthető kompozíciói az expresszív konstruktivitás jegyében, az elemeire lebontott formákból építkeznek újra. A kassáki képarchitektúrához közelítő látásmód az esztétikum és életforma ellentétét a formák, színek összhangjában, a geometrikus tisztaságban oldja fel.
Figyelemre méltóak az egymásra merőleges és egymással párhuzamosan elhelyezkedő hasábok által alkotott konstruktivista formakompozíciók, amelyeknél jellegzetes a színek és a hangsúlyos fekete alapösszhangja. A kompozíciók mindegyike a racionális rend és egyensúly, a kiszámíthatóság nyugalmának illúzióját keltenék, ha különböző színű átlátszó plexiüveg darabkák, a terek találkozását meg nem bontanák. Ez utóbbiak feltűnő színükkel, vagy átlátszóságukban megtörő fényükkel a tiszta geometria világában az esetit, az egyedit, mi több - a fény kvantumelméletét ismerve - a transzcendenst érzékeltetik.
Ahogyan a geometria egzakt törvényei a valós világ modellálására - az egyedi, a kiszámíthatatlan miatt - csak korrekciókkal alkalmasak, úgy jelennek meg a tökéletesen derékszögű és párhuzamos síkok metszésvonalaiban az áttetsző, tűnékeny testek.
Ézsiás István egységes koncepciót tükröző alkotásai - a konstruktivizmus deklarált pragmatikus céljainak ellenére - intellektuális mondanivalót és esztétikai értéket képviselnek.
Tóth Éva
Orbán Attila
festőművész kamaratárlata a RadaR szervezésében az Új Színházban.
2007. 12. 05. - 2008. 01. 09.
A festészet története nagyjából háromféle faktúrát ismer: homogén felületet, melyen el vannak tüntetve az ecsetvonások, formakövető festéknyomokat és az absztrakt expresszionizmus vagy az informel teljesen szabad, spontán festékáramlásait.
Orbán Attila egy egyéni festék- és ecsetkezelés kialakításán fáradozik, melynek során az irányított gesztus ereje ugyan szabálytalanul bontakozik ki, de a képtérben feszültséget okoz. Ez a feszültség hivatott a festőben és a nézőben egyaránt "magasabb tudatállapotot" előidézni. (Beke László)
Tisztelettel értesítjük, és meghívjuk Önt PAIZS LÁSZLÓ, Kossuth-díjas képzőművész Tárgykollázsok című kiállítására 2007. május 19-én (szombaton) 17.00 órára a 4M RadaR Undeground Station kiállítóterembe a Ráday utca 8. szám alá.
A kiállítást megnyitja: Wehner Tibor
A meghívó, egyben a kiállítást kísérő katalógus ingyenes példányának átvételére is jogosít. -bármikor.
A kiállítás megtekinthető: 2007 május 19. - június 17. RadaR - EKME H-1092 Budapest, Ráday utca 8.
www.radarart.com radarart@mve.hu
Jelen kiállítás a művész elmúlt két esztendőben készült műveit, plexi objektjeit mutatja be a nagyközönségnek. Az átlátszó üvegtömbbe applikált, mintegy hibernációban rögzült tárgyak, - munkáskesztyű, KISZ-jelvény, propaganda füzet, szemüvegkeret, kólás doboz, fotó, szövegtöredékek – kollázsként, a rendező gondolat alapján alkotnak örök közösséget. A tárgyeggyüttesek döntően az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi politikai eseményeire reflektálnak. Paizs, a láttatni kívánt maradványokkal történelmi pillanattá, régészeti leleté képes zsugorítani akár a tegnap eseményeit is.
A kiragadott és rögzített szimbolikus elemek témái között ugyan úgy megjelennek az októberi események, a szocializmus hamis ideáljai, az 56-os forradalom eszméi, a munkáspárt, a rendszerváltás, mint a fogyasztói társadalom bírálatai vagy szeptember tizenegyedike.
A plexi tömb nem csupán vitrin, vagy hordozó felület, nem csak alapja és kerete a képi és tárgyi üzeneteknek, hanem maga is szerves része a műalkotásnak. A belső és külső fénytörő határfelületek, a roncsolt, vagy levegős részek mind, mind a kollázs fontos és elhagyhatatlan elemei.
Paizs László festő, szobrász és grafikus (szül.: Szentpéterúr, 1935. december 26.) az elmúlt négy évtized meghatározó kortárs művészei közé tartozik. Munkásságát 2007. március 15-én Kossuth-díjjal ismerték el.
Pályája az 1960-as években, a Magyar Iparművészeti Főiskola elvégzése után indult. Ekkor elsősorban hagyományos jellegű olajképeket festett, illetve a Főiskola keretében részt vett murális munkák kivitelezésében. Jelentős fordulatot az 1964-es Velencei Biennálé jelentett számára, ahol az amerikai pavilonban megismerkedett a Pop art törekvéseivel. Ennek hatására fémből és bőrből készült képeket küldött az 1967-es Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves tárlatára, majd az ezt következő évtizedben elsősorban Pop art-os objekteket készített. Az időszak fő műve az 1970-ben készült A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett című alkotása. A tömör plexi hasábba hibernált, lelet-szerű objekt az első világháborút kirobbantó tragédiára hívja fel a nézők figyelmét. A Pop art-os munkák után konstruktív plexiüveg plasztikákkal kísérletezett belső fénytörő határfelületekkel. Az 1980-as évektől készítette nagyméretű, anyagában színezett, konstruktív poliészter szobrait és táblaképeit. A mesterségesen roncsolt felületek szintén régészeti leletekre, avagy egy jövőbeli világégés utáni maradványokra emlékeztetnek. A konstruktív hatású művek mellett organikus plasztikájú bronzszobrokat mintázott. Grafikáin is hasonlóan a roncsolt művek formavilága jelenik meg, de kizárólag az emberi alakra emlékeztető formákat, torzókat megjelenítve.
Kiállítás és Kiállítótér különös egymásra találásának lehetnek tanúi Paizs László kiállításának látogatói. Paizs legújabb alkotásainak a RadaR – Európai Kortárs Művészetért Egyesület a Ráday Kultuccában frissen debütáló kiállítóterme a 4M RadaR Undeground Station ad otthont. H-1092 Budapest, Ráday utca 8.
A szó szoros értelmében is (undegrund) kiállítótér, a 4metró Kálvin téri építése során feltárt középkori település felszínre került maradványai, és Paizs László plexibe hibernált összetett utalásokkal teli tárgykollázsai mind, mind egy adott kor régészeti lelet-együtteseként vetülnek elénk.
A május 19 és június 17-e között ide látogatók a szimbolikus pillanattöredékeket szemlélve kissé kiléphetnek a mindanyunkat körülölelő mából, s mint a jövő embere tekinthet vissza, történelmi pillanattá zsugorodott jelenünk, a művész által láttatni kívánt maradványaira.
Szabó Tamás
szobrászművész, Szegelt Fejek című legújabb munkáit felvonultató egyéni kiállítása, a Galeria RadaR kiállítótermében
Január 30. - Február 18.
Lux Elek szobrászművész
Tánc, Mozdulat, Kifejezés című gyűjteményes emlékkiállítása a Galeria RadaR kiállítótermében
2007 Január 4. - Január 28. között.
A Munkácsy jelenség újabb-eddig feltáratlan-elemeit mutatta be a nemrégiben oly sikerrel megrendezett Nemzeti Galériabeli Munkácsy kiállítás. Többek között a XIX. Századvég életkép fogalmának újraértékelése, az idill és a portré formai jegyeinek megváltozása mind új megvilágításba helyezték a nagy magyar mester életművét.
Most, hogy a vándorkiállítássá szelídített Munkácsy végre megérkezik Miskolcra, érdemesnek tartanánk ismét a nagyközönség figyelmének középpontjába visszaterelnünk magát az életművet. Felvillantva Munkácsy korának művészeti törekvéseit, párhuzamba állítani hazai és nemzetközi kortársainak alkotásaival, és izgalmas kontextusba helyezni kortárs magyar képzőművészek munkáin keresztül.
Ezért szervezendő kiállításunk nem Munkácsy remake, nem is hommage, hanem a Munkácsy paradoxon – drámai realizmus versus idill – köré szerveződik. Munkácsy drámaiságát, (a fehér villanás a mélybarna grundból) illetve a babalátogatás, az idilli világok, néha kissé malíciózus bemutatására való törekvését szeretnénk megidézni a mester művein, kortársainak alkotásain és mai korunk alkotóinak szemével. Tehát a " Munkácsy és Kortársai, valamint a Mit festene Munkácsy ma?! Kortársak Munkácsy szellemében." címmel rendezendő dupla tárlatunk műfajilag és szemléletileg egyaránt kor- és önreflexió Munkácsy és életműve örvén.
Koncepció:
USE MY TIME, I USE YOUR MONEY
IMAGE – ARCULAT projekt, marketing és reklámkampány
A projekt műfaja: öncélú image-építés. A saját külsőmet felhasználva, önmagamat szituációkba ágyazott ábrázolásokkal, mint a reklámom vizuális anyagával építem ki saját magam image-ét. A marketing projekt általam adható különböző szolgáltatások eladására irányul.
A szolgáltatások és a szolgáltatási rendszer a konkrétumok és a sejthető rejtett tartalom által keltett érdeklődésre és vonzódásra épít. A szolgáltatások kizárólag interneten keresztül, webshop-on kerülnek értékesítésre. A projekt célja az, hogy önmagamat sztárként mutassam be, akit sokba kerül alkalmazni. A szolgáltatások ezen felül úgy vannak kitalálva, hogy azoknak valódi értéke a saját életem, személyiségem, társaságom, és nem valami megfogható, tőlem idegen, aktív cselekvésből származó produktum, habár van kivétel. Projektem sikere és tétje a saját személyemre irányuló sztárkultusz kialakítása, melyet a különböző reklámkampányokkal kívánok elérni.
Fontos, hogy mint művész, önmagamat adom el, tehát valódi életem mozzanatait értékesítem, és nem valamiféle szerepet, amelyet magamra kényszerítenék. Ez egy önfenntartó modell, melyben a saját létem tartja fent önmagát. Az egyetlen igazán aktív tevékenység, amit ennek érdekében teszek, az expresszív reklámkampány megtervezése, és megvalósítása a saját management team-em segítségével. A saját szükségleteimnek megfelelően formálom szolgáltatásaimat, az életemben való részvételt bocsátom árúvá.
A kampány fő szlogenje a USE MY TIME, I USE YOUR MONEY, a fent megfogalmazott szempontokat tömöríti reklámszlogenné.
A reklámkampányt műalkotásként kell értelmezni, emiatt a szolgáltatások árusítása is a műkereskedelem kategóriába tartoznak, és a szolgáltatások ára is ehhez a mezőnyhöz igazodik. A szolgáltatások egyfajta fetisizálható cikként szerepelnek a projektben amelyek bizonyos pénzösszegért megvásárolhatók.
A műkereskedelemben való könnyebb részvétel miatt fontosak a szolgáltatások nyomán keletkező fetisizálható tárgyak is, amelyek megfoghatóak, továbbadhatóak, értékesíthetőek.
A weboldalon rendelhető szolgáltatások közül említek néhányat. Látható, hogy ezek mindegyike személyes, speciális, a saját életemből következő mozzanatok, és annak részei is egyben.
Nagyobb szolgáltatások:
- 10 napos kirándulás Lidijával a hegyekben Görögországtól Bulgáriáig
- Csáth Géza: Egy elmebeteg Nő Naplója c. darab megtekintése Lidijával a Szabadkai színházban
- Kollégiumi buli DJ. Hendrix-szel, Veréb Lóránt esztétával és Lidijával
Kisebb szolgáltatások:
- Találkozás a stégen
- Orgonaszedés a Gellért hegyen (időszakos)
Árúcikkek:
- Lidija-banán
- Lidija-nyalóka
Egy szolgáltatás fizetése után egy Lidija Skenderovic kupont kap az ügyfél. A szolgáltatás ezután ezzel a kuponnal vehető igénybe, amely igazolja, hogy az ügyfél fizetett.
A reklámkampányban szereplő képek csupán illusztrációként szolgálnak.
RUTKAI BORI elemzése
Egy (vagy több) dekoratív hölgy exhibicionálja magát. Fülledt hangulat, zilált vagy kreált enteriőrök. Titokzatosság, erotika. Ami vagy eltaszít, vagy felajz. Beindítja a fantáziát, vagy a nyálelválasztást.
Lídija saját indivídumát veti a priori prédaként a néző szeme elé.
Mondjuk úgy, saját bőrét viszi a vásárra, hogy reklámpszihikai kísérleti kutatásokat végezzen. A művésznő, egyedi, az ő jelenlétét, személyiségét, igénylő szolgáltatásokat reklámoz, illetve olyan személyes tárgyakat kínál megvételre, amik, mint fétisek és esszenciák, hordozzák az ő specifikumait, illetve természetesen el vannak látva Lidija Skenderovic védjeggyel.
Amiről eddig csak álmodtunk holnapra valósággá válhat! Mert ez nem egy fiktív projekt, hanem egy valós vállalkozás, saját honlapján is elérhető; a szolgáltatásokra és a tárgyak megvételére már most lehet jelentkezni.
Lidija megkreálta a maga munkakörét, kikerülte azt a mumus-árnyas lehetőséget, hogy egy grafikai stúdió egyik végtagjaként funkcionáljon a jövőben. Saját vállalkozásában, a látványos személyiség-prostitúció mögött egy réteg társadalom kritika, és egy réteg finom humanizmus figyelhető meg.
További kutatásainkhoz már szükségünk lesz a fent említett szorgalomra, hogy hozzáférjünk ezekhez a lágyrészekhez is.
Adva van egy kép, amelyen egy mocskos ágyról éppen felkászálódik két szédült hölgy.
A kép elsődleges értelmezése: evidencia…, másodlagos jelentését a művész egyik szolgáltatása ”magyarázza” meg. Lidija, mint speciális házasság közvetítő, éppen az egyik kuncsaftjával látható, akinek az a problémája, hogy nem sikerült jó partner kapcsolatot létrehoznia fiúkkal, pedig gyönyörű és intelligens. Lidija a házasság közvetítés előtt felméri a kuncsaft tulajdonságait, bevizsgálja adottságait, felméri a problémákat. Az elszinglisedő társadalom egy alap problémáját látjuk itt felvetődni, ebben a radikális és karakteres jelenetben.
A vizuális provokáció mindegyik képen jelen van, de a már említett eltérítéses-szembesítéses mechanizmussal, és a szolgáltatások tartalmi szolidságával Lidija magához szelídíti a potenciális fogyasztó réteget.
Lidijával elmehetsz például kirándulni, mert bizony nőnek még hegyek a lakótelepek mögött.
Lidijával elfogyasztott grillcsirke-lakoma után édesek a pihenés percei rádiózás és rágózás közben.
Lidija elvisz színházba a kedvenc előadására.
Mert ezek a foglalatoskodások mind az ő kedvencei, mind belőle erednek.
Legyél tehát meghatva, hogy valaki ezt megosztja veled. Legyél meghatva, mert valószínűleg azért választottad ezt vagy azt a szolgáltatást, mert spontán már nem történnek meg veled ezek az események. De Lidija segít neked.
A meghatódáson innen és túl, fizetni kell a szolgáltatásokért. Use my time, I use your money. Hirdeti a tömör gyönyört a szlogen. Tömör és minimál a megjelenési formája, akár egy robot elegáns, vezérlő mantrája. Így is jelenik meg egyszerű, szimpla feliratként.
A kép, a fotó az abszolút uralkodó, alig tűr meg magán más grafikai elemet, csupán a márkanév-mint szignó a táblaképeken -kunkorodik a bal alsó sarokban. Ezt kiegészítve egy kis logó is látható, a nyalóka és a száj funkcionális sajátosságainak összenövesztéséből, eredeztetve. Elektronikus formájában, egy láthatatlan száj elnyalja, majd újra nő a nyalóka pálcán a logó, ahogy a prostitúció ritmusa szerint újra – és újra vissza nő a csontra, a húsra a lélek.
Rutkai Bori- Zugló 2006.május 31.
BOLDI BOLDI
1970 Am 31. Oktober in Budapest geboren.
2003 Nimmt den Künstlernamen BOLDI an.
STUDIUM
1995-97 Fachrichtung Steinbildhauerei der Meisterschule in Villány für Bildende Künste der Janus Pannonius Universität in Pécs
1995 Diplom als Bildhauer
1990-95 Fachrichtung Bildhauerei der Ungarischen Hochschule für Bildende Künste
1989-90 Akademie der Bildenden Künste in Wien, Fachrichtung Bildhauerei
MITGLIEDSCHAFT
2004 Gesellschaft von Salon Violet (Paris)
Gesellschaft von Fondation Taylor (Paris)
Irische Bildhauergesellschaft (SSI/VAI)
Gesellschaft von Salon d`Automne (Paris)
2001 Berufsvereinigung der Bildenden Künstler Österreichs (BV)
Ungarische Bildhauergesellschaft (MSZT)
1996 Verband der bildenden und kunstgewerblichen Künstler von Ungarn (MKISZ)
1995 Nationalvereinigung der kreativen Künstler von Ungarn (MAOE)
WICHTIGSTE PREISE
2006 E. Leclerc-Hirson Bildhauer-Preis, Salon d`Automne, Paris
Goldene Medaille Bildhauerei, Kunstausstellung "M.C.A. - Cannes Azur 2006", Cannes
2005 Pátzay-Erinnerungsmedaille von Pál Pátzay Kunststiftung, Budapest
Anerkennungsdiplom, 3. Internationale Keramik-Biennale, Korea
Grosse Goldene Medaille, Kunstausstellung "M.C.A. - Cannes Azur 2005", Cannes
2004 Goldene Medaille, Salon Violet, Paris
2003 Prix Sandoz von Fondation Taylor, Salon d`Automne, Paris
II. Preis, "Silberspeer 2003" bildkünstlerischer Wettbewerb für Sport, Budapest
2002 Hauptpreis der Stadt, Internationales Bildhauer-Symposion, La Charité-sur-Loire
2001 Preis des Lektorats der BK, Preisausschreibung des Ungarischen Verteidigungs-
ministeriums "Landesverteidigung in bildendem Kunst - Milleneum 2001", Budapest
Hauptpreis der Stadt Hódmezővásárhely mit Komitatsrecht und Tornyai-Plakette, 48. Herbst-Kunstausstellung in Vásárhely
1996 Niveaupreis der Stadt Hódmezővásárhely mit Komitatsrecht, 43. Herbst-Kunstausstellung in Vásárhely
WICHTIGSTE STIPENDIEN
2007 Derkovits Gyula Kunststipendium, III. Jahrgang
2006 Carrara, Ungarisches Staatliches Eötvös-Stipendium (3 Monate)
2005 Derkovits Gyula Kunststipendium, II. Jahrgang
2002-05 Corvin Stipendium von dem Ungarischen Ministerpresidentenamt (3 Jahre)
2002 Carrara, Ungarisches Staatliches Eötvös-Stipendium (3 Monate)
2001 Carrara, Stipendium der Akademie Ferenc Faludy
Derkovits Gyula Kunststipendium, I. Jahrgang
2000 Carrara, Stipendium der Akademie Ferenc Faludy
1999 Mailand/Carrara, Ungarisches Staatliches Eötvös-Stipendium (3 Monate)
1998 Mailand, Ungarisches Staatliches Eötvös-Stipendium (3 Monate)
SYMPOSIEN
2007 Brusque (Brasilien), VII. Internationales Bildhauer-Symposion
Ayia Varvara (Zypern) - das Meer - 2. Internationales Bildhauer-Symposion
Woerden (Holland), - Sitzende Kunst - 2. Internationales Bildhauer-Symposion
Stadt Guatemala, 1. Internationales Bildhauer-Symposion
Dubai, III. EMAAR Internationales Kunst-Symposion
2005 Körmend (Ungarn), Internationales Bildhauer-Symposion
2004 Borkel en Schaft (Holland), 8. Internationales Bildhauer-Symposion
2002 Brusque, II. Internationales Bildhauer-Symposion von Brasilien
La Charité-sur-Loire, Internationales Bildhauer-Symposion
2001 Carrara, XIV. Internationales Bildhauer-Symposion
1994 Carrara, Internationales Bildhauer-Symposion
EINZELAUSSTELLUNGEN
2006 Győr (Raab, Ungarn), Galerie der Stadtbibliothek
Budapest, Galerie Art 9
2005 Fonyód (Ungarn), Museum
2003 Den Haag, Galerie De Twee Pauwen
2002 Budapest, Galerie für Bildende Kunst "Ericsson"
Budapest, Ybl Palast
Rom, Galerie der Ungarischen Akademie
2001 Győr (Raab, Ungarn), János-Xántus-Museum
Tihany (Ungarn), Lapidarium der Benediktiner Abtei
Veszprém (Ungarn), Universität
2000 Budapest, Ministerium für Verkehr und Nachrichtenübertragung, Galerie Lépcső
1999 Budapest, Kulturzentrum des XII. Stadtbezirkes
INTERNAZIONALE GRUPPENAUSSTELLUNGEN
2007 Paris, Espace Auteuil, Salon d`Automne 2007
Eisenstadt, Technologiezentrum,"Alpe-Adria-Pannonia"
Dublin, Nationaler Botanischer Garten, "Bildhauerei im Kontext 2007"
Quenington (GB), Old Rectory, 8. Quenington Sculpture Show - “Fresh Air 07”
Tudela da Duero (Spanien), Casa De La Cruz, Kleinplastikausstellung
Stadt Guatemala, Galeríe Carlos Woods, Kleinplastikausstellung
2006 Paris, Palais des Congres Est - Montreuil, Salon d`Automne
Paris, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Dublin, Nationaler Botanischer Garten, "Bildhauerei im Kontext 2006"
Gees, (Holland), deHullu Beelden in Gees, Sommerausstellung
Margency (Frankreich), Salle des fêtes Gilbert Bécaud, 20. Salon des Artes
Fontaines-sur-Saôn (Frankreich), Salle des Fêtes, 8. Biennale des "Mains d`Or"
Cannes, Salons de la Gare Maritime, "M.C.A. - Cannes Azur 2006"
2005 Paris, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Paris, Parc Floral, Salon d`Automne
Trenton (New Jersey), Grounds for Sculpture, "Ausgeglichener Dialog: Zehnte Jahreswende der Ungarischen Bildhauergesellschaft"
Dublin, Nationaler Botanischer Garten, "Bildhauerei im Kontext 2005"
Büdelsdorf (Schleswig-Holstein), "Nord Art 2005"
Icheon (Korea), World Ceramic Center, 3. Internationale Keramik Biennale (CEBIKO)
L`Isle-Adam (Frankreich), MA, 8. Salon de Printemps - als eingeladener Bildhauer
Cannes, Salons de la Gare Maritime, "M.C.A. - Cannes Azur 2005"
2004 Paris, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Paris, Espace Charenton, Salon d`Automne
Dublin, Farmleigh House, "Sculpture 2004"
Paris, Parc Floral, Le Salon des Artistes Français
Dublin, Nationaler Botanischer Garten, "Bildhauerei im Kontext 2004"
Büdelsdorf (Schleswig-Holstein), "Nord Art 04"
Asten (Holland), Beeldenhof Sculpture, "Die Menschliche Gestalt"
Dublin, Pearse Haus, "Wiedervereinigung von Europa" Ausstellung der Irischer Bildhauergesellschaft
Paris, Espace Auteuil, 115. Salon des Artistes Indépendants
2003 Paris, Espace Auteuil, 100. Salon d`Automne
Den Haag, Nederlands Congress Centrum (NCC), Holland Art Fair
2002 Wien, "Alte Schieberkammer", 90 Jahre BV -Werkschau
1997 Lahr (Baden-Württemberg), "Bildhauer-Forum 1997"
ÖFFENTLICH AUFGESTELLTE WERKE
2007 Hand (Marmor), Brusque (Brasilien)
Muschel (Kalkstein), Ayia Varvara (Zypern)
Fuss (Dolomit), Woerden (Holland)
Hand (Marmor), Stadt Guatemala
Fisch (Marmor aus Oman), Dubai
2005 Denkmahl für die Opfer des II. Weltkrieges in den XII. Stadtbezirk von Budapest (Bronze)
Krankenbank (Holz), Körmend (Ungarn)
2004 Relief von Heiliger Martin (Marmor), Budapest, Heiliger Martin Kapelle
2003 Der Gute Hirt (Bronze), Budapest, Pfarrkirche Heiliger Johannes der Täufer
2002 Tanz (Marmor), Brusque (Brasilien), Freilichtmuseum
Relief vom Architekt Ödön Lechner (Bronze), Budapest, Haus der Architekten
Sterbender Gallier (Pyrogranit), Dunajská Streda (Slowakei), Zeitgenössische Ungarische Galerie
Der Gute Hirt (Sandstein), La Charité-sur-Loire (Frankreich)
2001 Hospitium - Jubileums Relief (Kalkstein), Rom, La Casa di Santo Stefano
Der Gefallene (Marmor), Campocecina (Italien) im Park für "Gegenwärtige Erinnerung: vom Soah bis Kultur des Friedens"
Büste von Komponist Ferenc Erkel (Kalkstein), Budapest, "Musik" Platz
2000 Relief vom Schriftsteller István Fekete (Bronze), Budapest, Fekete István Grundschule
1998 Relief vom Architekt Ödön Lechner (Bronze), Budapest, Geologisches Institut
BOLDI
SZMRECSÁNYI BOLDIZSÁR
1970 október 31-én született Budapesten
2003 BOLDI művésznevet vesz fel
TANULMÁNYOK
1995-97 Pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetem, Képzőművészeti Mesteriskola kőszobrász szak, Villány
1995 szobrászművész diploma
1990-95 Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szak
1989-90 Akademie der Bildenden Künste in Wien szobrász szak
SZERVEZETI TAGSÁG
2004 Párizsi Salon Violet Társasága (Société du Salon Violet)
Taylor Alapítvány Társasága (Société du Fondation Taylor)
Ír Szobrász Társaság (Sculptors` Society of Ireland, SSI/VAI)
Párizsi Őszi Szalon Társasága (Société du Salon d`Automne)
2001 Osztrák Képzőművészek Szövetsége (BV)
Magyar Szobrász Társaság (MSZT)
1996 Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (MKISZ)
1995 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE)
DÍJAK
2006 Salon d`Automne, Párizs, E. Leclerc-Hirson Szobrászati Díj
"M.C.A. Cannes Azur 2006", Cannes, Szobrász Aranyérem
2005 Pátzay Pál-emlékérem, Budapest, Pátzay Pál Művészeti Alapítvány
3. Nemzetközi Kerámia Biennálé, Korea, Elismerő Oklevél
"M.C.A. Cannes Azur 2005", Cannes, Nagy Aranyérem
2004 Salon Violet, Párizs, Aranyérem
2003 Salon d`Automne, Párizs, a Taylor Alapítvány Sandoz Díja
"Ezüstgerely 2003" sportművészeti pályázat, Budapest, II. díj
2002 Nemzetközi Szobrász Szimpózium, La Charité-sur-Loire, a Város Díja
2001 "Honvédelem a képzőművészetben - Millennium 2001" pályázat, Budapest, Képző- és Iparművészeti Lektorátus Díja
48. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Fődíja és a Tornyai-plakett
2000 47. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Nívódíj
1998 MATÁV Képzőművészeti Pályázat, Közönségdíj
45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar - Munkajutalom
Budapest Főváros XII. Kerületi Művészeinek Seregszemléje, Budapest XII. Kerületi Művelődési Központ, I. díj
1996 43. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Nívódíj
ÖSZTÖNDÍJAK
2007 Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj, III. évfolyam
2006 Carrara, 3 hónapos Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj
2005 Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj, II. évfolyam
2002-05 Corvin Ösztöndíj - Miniszterelnöki Hivatal
2002 Carrara, 3 hónapos Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj
2001 Carrara, Faludy Ferenc Akadémia 3 hónapos tanulmányi ösztöndíj
Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj, I. évfolyam
2000 Carrara, Faludy Ferenc Akadémia 3 hónapos tanulmányi ösztöndíj
1999 Milánó/Carrara, 3 hónapos Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj
1998 Milánó, 3 hónapos Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj
SZIMPÓZIUMOK
2007 Brusque (Brazília), VII. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
Ayia Varvara (Ciprus), "Tenger" - II. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
Woerden (Hollandia), “Sitting Art” - II. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
Guatemala Város, I. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
Dubai, III. Nemzetközi EMAAR Művészeti Szimpózium
2005 Körmend, Nemzetközi Faszobrász Szimpózium
2004 Borkel en Schaft (Hollandia), 8. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
2002 Brusque (Brazília), II. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
La Charité-sur-Loire, Nemzetközi Szobrász Szimpózium
2001 Carrara, XIV. Nemzetközi Szobrász Szimpózium
1994 Carrara, Nemzetközi Szobrász Szimpózium
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
2006 Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár
Budapest, Art 9 Galéria
2005 Fonyód, Múzeum (Lechner Ödön, ifj. Lechner Ödön és Szmrecsányi /Pajtás/ Ödön műveivel)
2003 Hága, De Twee Pauwen Galéria
2002 Budapest, Ericsson Képzőművészeti Galéria
Budapest, Ybl Palota
Róma, Magyar Akadémia
2001 Győr, Xántus János Múzeum
Tihany, Bencés Apátság - kőtár
Veszprém, Egyetem
2000 Budapest, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - Lépcső Galéria
1999 Budapest, XII. kerületi Művelődési Központ
NEMZETKÖZI CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK
2007 Párizs, Espace Auteuil, Salon d`Automne 2007
Eisenstadt, Technologiezentrum, "Alpok-Adria-Pannonia"
Quenington (UK), Old Rectory, 8. Queningtoni Szobrász Kiállítás - “Fresh Air 07”
Tudela de Duero (Spanyolország), Casa De La Cruz, kisplasztikai kiállítás
Guatemala Város, Galería Carlos Woods, kisplasztikai kiállítás
2006 Párizs, Palais des Congres Est - Montreuil, Salon d`Automne
Párizs, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Dublin, Nemzeti Füvészkert, "Szobrászat 2006"
Gees, (Hollandia), Galerie deHullu Beelden in Gees, nyári kiállítás
Margency (Franciaország), Salle des fêtes Gilbert Bécaud, 20. Salon des Artes
Fontaines-sur-Saôn (Franciaország), Salle des Fêtes, 8. Biennale des "Mains d`Or"
Cannes, Salons de la Gare Maritime, M.C.A. - "Cannes Azur 2006"
2005 Párizs, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Párizs, Parc Floral, Salon d`Automne
Trenton (New Jersey), Grounds For Sculpture, "Kiegyensúlyozott
párbeszéd: a Magyar Szobrász Társaság tizedik évfordulója"
Dublin, Nemzeti Füvészkert, "Szobrászat 2005"
Büdelsdorf (Schleswig-Holstein) "Nord Art 2005"
Icheon, (Korea), World Ceramic Center, 3. Nemzetközi Kerámia
Biennálé (CEBIKO)
L`Isle-Adam (Franciaország), MA, 8. Salon de Printemps - meghívott művész
Cannes, Salons de la Gare Maritime, M.C.A. - "Cannes Azur 2005"
2004 Párizs, Espace Châtelet -Victoria, Salon Violet
Párizs, Espace Charenton, Salon d`Automne
Párizs, Parc Floral, Le Salon des Artistes Français
Dublin, Nemzeti Füvészkert / Farmleigh House, "Szobrászat 2004"
Büdelsdorf (Schleswig-Holstein) "Nord Art 04"
Asten (Hollandia), Beeldenhof Sculpture, "Az emberi alak"
Dublin, Pears Múzeum, Ír Szobrász Társaság "EU Bővítés"
Párizs, Espace Auteuil, 115. Salon des Artistes Indépendants
2003 Párizs, Espace Auteuil, 100. Salon d`Automne
Hága, Nederlands Congres Centrum (NCC), Holland Art Fair
2002 Wien, "Alte Schieberkammer", a BV 90 éves jubileumi kiállítása
1997 Lahr (Baden-Würtenberg), “Bildhauer-Forum 1997”
KÖZTÉRI ÉS KÖZGYŰJTEMÉNYI MŰVEK
2007 Kéz (márvány), Brusque (Brazília), Szabadtéri Múzeum
Kagyló (mészkő), Ayia Varvara (Ciprus)
Láb (dolomit), Woerden (Hollandia)
Kéz (márvány), Guatemala Város
Hal (ománi márvány), Dubai
2005 A II. világháború XII. kerületi áldozatainak emlékműve (bronz), Budapest
Beteg-pad (fa), Körmend
2004 Szent Márton - dombormű (márvány), Budapest XII. Szent Márton kápolna
2003 Jó Pásztor (bronz) Budapest XII, Felsőkrisztinavárosi Plébániatemplom
2002 Tánc (márvány), Brusque (Brazília), Szabadtéri Múzeum
Lechner Ödön - dombormű (bronz), Budapest VIII. Építészek Háza
Haldokló Gallus (pirogránit), Dunaszerdahely (Szlovákia), Kortárs Művészeti Galéria
Jó Pásztor (homokkő), Charité-sur-Loire (Franciaország)
2001 Hospitium - dombormű (mészkő), Róma, Szent István Ház
Az elesett (márvány), Campocecina (Olaszország), "A Soahtól a béke kultúrájáig - a jelen emlékezete" emlékpark
Erkel Ferenc - mellszobor (mészkő), Budapest XII. "Zene" tér"
2000 Fekete István - dombormű (bronz), Budapest XII. Fekete István Általános Iskola
1998 Lechner Ödön - dombormű (bronz), Budapest XIV. Földtani Intézet
BOLDI
Boldizsár Szmrecsányi
1970 October 31 st., born in Budapest
Studies
1990-95 Academy of Fine Arts of Hungary in Budapest, Faculty of Sculptural Arts
1989-90 Academy of Fine Arts in Vienna, Faculty of Sculptural Arts
Memberships
2004 Society of Salon Violet (Paris)
Society of Taylor Foundation (Paris)
MAIN AWARDS
Больди
Больдижар Смречани
(Будапешт, 31. октября 1970.)
Скульптор
Он создаёт свои скульптуры гладкой поверхности и замкнутого порядка формы из разных типов камня и мрамора. Свойственно его работ классические скульптурные формы, натуралистический метод зрения, и стилизация.
Мастера: Авримидес Иоаннес, Йожеф Шомодьи, Иштван Бенчик.
Работы
Эдон Лехнер (рельеф, 1998, Будапешт, 14. район, Геологический Институт)
Иштван Фекете (рельеф, 2000, Будапешт, 12. район, Средняя Школа им. И. Фекете)
Ференц Эркел (камень, 2001, Будапешт, 12. район, Площадь Музыки)
Добрый Пастырь (песчаниковый камень, 2002, 260x192x120 см, Франция)
Умирающий Галл (пирогранит, 2002, 27x92x42 см, Словакия)
Эдон Лехнер (рельеф, бронза, 2002, 80x52 см, Будапешт, 8. район, Дом Архитекторов)
Танец (бразильский мрамор, 2002, 260x58x58 см, Бразилия)
Добрый Пастырь (бронза, 2003, 51x32x20 см, Будапешт, 12. район).
Roskó Gábor
Roskó Gábor
festő, grafikus
(Budapest, 1958. március 3. – )
A tízévesen már megszállottan rajzoló, anyja gobelinműhelyéből a kézműves munka szeretetét magával hozó Roskó Gábor saját bevallása szerint többet köszönhet az Erdély Miklós vezette Indigo csoport foglalkozásainak, mint főiskolai tanulmányainak, ahol inkább csoporttársai hatottak rá ösztönzőleg. Erdély Miklós mellett, akitől legtöbb szellemi, erkölcsi, világnézeti útravalót és mindig a legértőbb kritikát kapta, mesterei között emlegeti Picabiát, Duchamp-t, Max Ernstet.
Roskó Gábor szürrealizmusa áttételes, reflektált, pszichologizálástól és automatizmusoktól mentes; az abszurd és a groteszk iránti érzéke nem zárja ki a gyermeki spontaneitás vagy a pátosz jelenlétét, iróniája diszkrét, beleérző, részvéttel teli, a hagyományhoz való hűsége, szellemtörténeti beágyazottsága nem zárja ki innovatív, a "rossz rajzok" metaforájával megfogalmazott újító attitűdjét. A korosztályára jellemző új szenzibilis, újvad vagy konceptuális-emblematikus irányzatoktól eltérő, teljesen egyedi stílust hozott létre, melynek jellemzésére kritikusai előszeretettel használják a "progresszív konzervativizmus" kifejezést, amelyből a konzervativizmus eszközt jelent, a progresszivitás odafigyelést, az egész kifejezés pedig azt a folytonos küzdelmet a distanciáért, ami a legérzékibb értelemben vett "tapintat", a roskói művészet előfeltétele. Első, rétegelt-lemezre festett olajképei nagyméretű, álomszerű zsánerek és portrék animált állatokról, emberekről. A falképfestészetben szerzett gyakorlatra utaló meszes hangulatú, pasztellszínű "állóképek" később történelmi, mitológiai utalásokkal átszőtt narratív, de enigmatikus szcénákká bővülnek, festésmódjuk expresszívebbé, színviláguk erőteljesebbé, harsányabbá válik, a beleérzőtől a tárgyilagosabb-ironikusabb szemlélet felé mutatnak. A régebbi korok megidézése kosztümökkel vagy különböző nemzetiségű figurákkal a színpadszerű terekben nem annyira a történelmi, időbeli-térbeli relativizmus, mint inkább az állandóság, az időtlenség képzetét kelti, a sebesség és a hatalom misztifikációja ellenében. "Minden sietség az ördög műve" - mondhatja a festő, aki 1982 óta csak mintegy húszegynéhány olajképet készített. De az a művelet, amit Erdély a látomás és a festék kockázatos találkozásának, e találkozó a vásznon való megszervezésének nevez, ez a narráción túlnövő esély a transzcendenciára, maga a "gyorsan száradó látomás" Roskónál komoly szellemi-idegi felkészültséget igényel. Ezért az 1990-től a főleg Skóciába, Amszterdamba utazó művész inkább az "idézet-breviáriumként" is felfogható, gyengéd és groteszk rajzokat (újságrajzok az Élet és Irodalomba, a Magyar Naplónak stb.) és az akvarelleket szaporítja, újabban pedig az azokra jellemző témákat teszi át kerámiaszoborba, antropomorf kinézetű háztartási gépek és eszközök, melyeket mintha egy inka keramikus mintázott volna meg korunk sírleleteként: a feltárás eredménye megkövesedett varrógép vagy emberfejű porszívó. 1997-től megint fest, az átlelkesített tárgyak után táblaképein az ír evangeliáriumok geometrikus összefonódó állatsormintáit és Matisse dekorativitását egyszerre idéző, fűtötten érzéki, egyszersmind absztrakt körtáncban tárgyiasított emberi testek forognak.
Mesterei: Raszler Károly, Kokas Ignác.
Művek közgyűjteményekben
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
(Markója Csilla)
Габор Рошко
художник, график
(Будапешт, 3. марта 1958.)
Уже в 10 лет охваченный рисовальщик. Из студии гобелена матери он принёс собой любовь кустарной работы. По его собственному признанию он получил больше от занятиях группы «Индиго» руководящий Миклошом Эрдейи, чем учёбе на Высщей Школы Изобразительных Искусств, где больше всего его товарищи оказали влияние на него. Кроме Миклоша Эрдейи, от кого получил больше всего духовную, нравственную и мировоззренческую путёвку в жизнь и самую понимающую критику, он называет мастером Пикабию, Дюшанна и Макса Эрнста.
Сюрреализм Габора Рошко передаточный, рефлектированный, без психологизма и автоматизма. Он имеет чутьё к абсурду и к гротеску, но это не исключает детскую непосредственность, или наличие пафоса. Ирония его сдержанная, чувствительная, полно участливостью; его верность к традицию, и его уложение истории духовной культуры не исключает новаторскую манеру сформулированное с метафорой «плохих рисунков». В отличие от «новой сензибильности» , «новой дикости» или концептуально-эмблематичности современников он создал совсем индивидуальный стиль, на характеризование его критики любопытно используют выражение «прогрессивный конзервативизм», из которого конзервативность значит − средство, а прогрессивность значит – вслушивание, а целое выражение – борьба за дистанцию, которая в самом сенсуальном понимании «тактичность», предпосылка искусства Рошко. Первые, картины на дерево (ДСП) маслом, предсталяют себе большие, походящие на сны жанры и портреты животных и людей. Картины пастельного цвета, с известковым эффектом, которые ссылаются на навыки приобретённые стенной живописи, позже затканные с историческимы и мифологическимы ссылками расширяются в нарративные, но энигматические сцены. Метод крашения становится выразительнее, а цветовой мир интенсивнее, подход движется от чувствительного в направление объективно-ироническое. Вызов предыдущих век с костюмами или фигурами разных нации в театральные сцены нестолько релативизм исторический и временный-пространственный, чем больше всего вызывает представление стабильности и незапамятности против мистификации скорости и власти. «Каждая торопливость дело черта» − мог бы говорить художник, который с 1982 года изготовил всего двадцать с несколькими масляных картин. Но та операция, которое он называет «Трансильвания − рискованная встреча видения с краской», это шанс на трансценденцию перерастающую наррацию, сама «быстро высохшее видение» претендует на серёзное духовное-нервическое приготовление со стороны художника. Поэтому с 1990 художник путешествующий особенно в Шотландии, и в Амстердаме размножает количество гротескных рисунков и аквареллей, а в последнее время эти темы переставляет в керамические скульптуры. Эти антропоморфные домашние машины и оборудования, сделанные как будто керамиком инки могильная находка наших времен: итоги вскрытия окаменелая швейная машина и пылесос с человеческой головой. С 1997 года он снова пишет красками, на картинах появляются геометрические орнаменты животных ирландских эвангелиарии и декоративность Матисса, которые вмести создают сенсуальную хоровод человеческих тел.
Мастера: Карой Раслер, Игнац Кокаш.
Работы в публичных коллекций
Секешфехервар, Музей Короля Св. Стефана
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт.
Duliskovich Bazil
Lajta Gábor Gábor Lajta
Maler
(geb. 28. September 1955, in Budapest)
Zwischen 1982-90 war er der Bild- und später der Hauptredakteur des Filmvilág (Filmwelt) Journals. Seit 1990 befasst er sich ausschließlich mit Malerei. Seine eigenerwählten Meister sind Sándor Molnár und Tibor Csernus. Weiterhin hat er auch eine Vielzahl von Studien verfasst, die sich mit der Problematik der figurativen Malerei, insbesondere bei Picasso, Rembrandt, Cézanne, Bacon und Kitaj auseinandersetzen.
Als Maler überspannt sein Werdegang einen langen Weg von einer anfänglichen halb-abstrakten Periode, bis zur figuralen Malerei. Anfangs versuchte er einen kleinen Abschnitt seiner Umgebung auf einer puritanischen Weise, durch schwarz-graue, monochrom wirkende, geometrische Formen darzustellen, aber vor allem war er am Phänomen „Licht“ interessiert.
Seine aktuellen Themen stammen aus den Subkulturen der Großstadt, es handelt sich hierbei um Porträts und Akte. Seine Werke zeigen immer nur ein-zwei Gestalten, die ihrer Umgebung entrissen, in einer aus seinen früheren Werken bekannter Geometrik, in einem leeren Raum sind. Seine Darstellungsweise ist realistisch, aber folgt seiner individuellen, dynamischen Betrachtungsweise, und bedient sich komplizierter Mittel der Malerei.
Seine Meister: Sándor Molnár, Tibor Csernus
Lajta Gábor
festő
(Budapest, 1955. szeptember 28. – )
1982-90-ig a Filmvilág c. folyóirat kép- majd tervező szerkesztője. 1990 óta csak festészettel foglalkozik. Választott mestere Molnár Sándor, és Csernus Tibor. Saját maga számára is újrafelfedezve, főként a figuratív festészet esélyeit latolgatva számos tanulmányt írt, többek között Picasso, Rembrandt, Cézanne, Bacon, Kitaj festészetének problémáiról. Festőként hosszú utat járt be a kezdeti fél-absztrakt periódusától a figurális festészetig. Kezdetben fekete-szürke, monokróm hatású geometrikus alkotásain szűk környezete puritán módon való megjelenítésének módja foglalkoztatta, különösen érdekelték a fénybeszűrődés jelenségei. Aktuális témái a nagyvárosi szubkultúrák és alakjaik, portrék és aktok. Művein kiszakítva a világból, egy-két alak jelenik meg, korai alkotásairól ismert szürke, geometrikusságában hangsúlyozott, kiüresedett térben. Ábrázolásmódja reális, látványszerű, de egyéni dinamikus látásmódot és bonyolult festői megoldásokat követ.
Mesterei: Molnár Sándor, Csernus Tibor.
Габор Лайта
Живописец
(Будапешт, 28. сентября 1955.)
С 1982–1990 картинный и конструкторский редактор журнала Мир Фильма. С 1990-ого года он занимается только живописью. Его избранные мастера: Шандор Молнар и Тибор Чернуш. Он написал многочисленных статьей в том числе проблемы живописа Пикассо, Рембрандта, Сезанна, Бэкона и Китайа. В этих статьей для себя тоже новоизобретал и обдумывал шансы фигуративности. Как живописец он проходил длинный путь с начального полу-абстрактного периода до фигуративной живописи. С начала на чёрно-серых, монокромных и геометрическых работ его занимало пуританский показ узкой окружающей среды, особенно интересовало его явление проникновения света. Актуальные темы выберает из городской субкультуры её фигуры, портреты и натурщики. На картинах появляется только одно или две фигуры, вырванные из мира, в сером, подчёркнуто геометрическом, опусташенном пространстве, уже знакомом из ранных работ. Способ его изображения реальное, постановочное, но преследует оригинальное динамическое зрелище и сложные, живописные решения.
Bartl József
Bartl József
festő
(Budapest, 1932. szeptember 25. – )
Budapesten és Szentendrén él. 1959-től vesz részt kiállításokon. A festmények mellett grafikát, plasztikát, gobelint, üvegkompozíciót alkot. Az 1960-as években született festményei lírai táj- és városképek, csendéletek, enteriőrök, életképek, portrék. Feszes szerkezetű, színgazdag kompozícióin szülőhelye tárgyi, hangulati emlékeit festi meg. Jellegzetesek trombitás csendéletei. 1972-től, Szentendrére költözésétől, megváltozik festészete. A korábban is ábrázolt népi tárgyakból motívumokat (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) emel ki. Eltávolodik a reális ábrázolástól, a valóságos elemeket stilizált népi motívumok, geometrikus formák váltják fel. Az 1970-es években született alkotásokon a képtér még egységes, a tiszta színekkel festett motívumok teret érzékeltetnek, áthatják egymást. A 70-es, 80-as évek fordulóján kompozíciói síkszerűekké válnak. A képek meghatározó színe a fehér. A jellegzetes motívumok ritmikus sorokban, gazdag variációkban jelennek meg, kitöltve a képfelületet. Az 1990-es évek elejétől festészete komorabbá válik, sötét színű, nagyméretű műveket alkot. A sötét felületet csak néhány motívum bontja meg.
Mesterei: Bernáth Aurél, Fónyi Géza, Pap Gyula.
Köztéri művei
mozaik (Gyöngyös, Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum)
gobelin (1980, Mátészalka, Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizottság)
gobelin (1986, Budapest, XX. ker., Házasságkötő Terem).
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Déri Múzeum, Debrecen
Dobó István Múzeum, Eger
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Ludwig Múzeum, Aachen (D)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Sárospataki Képtár.
(Ladányi József)
Йожеф Бартл
Художник
(25-ое сентября 1932.)
Он живёт в Будапеште и Сентэндре. С 1959 года участвует на выставках. Рядом с живописными картинами он делает графические работы, пластику, гобелен, и стекляные пластики. Картины сделанные в 1960-ые годы представляют собой лирические пейзажи и городские темы, натюрморты, интерьеры, портреты и жанровые картины. С подтянутой композицией и с богатой цветовой гаммой он показывает вещественные и эмоциональные памятники месторождения. Характерные его натюрморты с трубами. С 1972 года, с переселения в Сентэндре, его живопись изменяется. Из раньше изображаемых народных предметов (сердце, тюльпан, крест, кукла, клин, круг) выберает несколько. Отходит от реального изображения, реальные элементы обменяет стилизованными народными мотивами, и геометрическими формами. На картинах сделанных в 70-ые годы, пространство картин ещё однородные, мотивы крашенные чистыми цветами делают ощутимым плоскости, которые пронизивают друг друга. На гране 70-ых и 80-ых годов его композиции становятся плоскими. На его картинах определяющим цветом становится белый. Характерные мотивы появляются в ритмических рядах, и в богатых вариациях, покривая плоскость картины. С начала 90-ых годов его живопись становится мрачнее, он создаёт большие, тёмные произведения. Тёмная поверхность нарушается только с несколькими мотивами.
Мастера: Аурел Бернат, Гэза Фони, Дьюла Пап.
Работы
Мозаика (Дьёндьёш, Высший Сельскохозяйственный Техникум)
Гобелен (1980, Матэсалка, Городской Комитет, Венгерская Социалистическая Рабочая Партия)
Гобелен (1986, Будапешт, 20. район, Зал Бракосочетания)
Работы в публичных коллекций
Музей Яноша Дамянич, Сольнок
Музей Дэри, Дебрецен
Музей Иштвана Добо, Эгер
Музей Ференцы, Сентэндре
Столичная Галерея, Будапешт
Музей Лудвиг, Ахен, Германия
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт
Музей Ференца Моры, Сегед
Галерея Шарошпатака.
Budahelyi Tibor
BUDAHELYI Tibor
szobrász
(Feldbach [A],, 1945. február 1. – )
1962-ben Budapesten géplakatos szakmunkásvizsgát tett. 1962-1969: géplakatosként, 1969-1989: dekorációsként a Csepel Művek Vas- és Acélöntödéjében dolgozott. 1966 és 1982 között a Csepeli Képzőművészeti Szabadiskolában tanult, 1976-tól részt vett a tokaji művésztelep munkájában, ahol 1983-ban és 1984-ben Joláthy Attilával szita-kurzust vezetett. 1989-1991 között a királdi Alkotótelep szobrász-szekciójának vezetője volt; 1990-1993 között a győri Nemzetközi Képzőművészeti Szimpózium szervezésében vett részt. 1991-től a győri Nemzetközi Grafikai Biennálé szervezőbizottságának tagja. 1992 óta vesz részt a Szimpózium Társaság, 1993-tól a bárdudvarnoki üvegművészeti szimpózium munkájában. 1989 óta szabadfoglalkozású művész. Budapesten él. Pályája kezdetén, a 60-70-es években táblaképeket festett és sokszorosított grafikákat készített. A 70-es évek második felében, Csiky Tibor munkásságának és egyéniségének hatására fordult a szobrászat felé. Konstruktivista szellemiségű, geometrikus alapformákból szerkesztett kisplasztikákat, domborműveket, érmeket és monumentális térplasztikákat alkot. A különböző fémekből (vas, acél, bronz) és fából alakított kompozícióit ipari, műszeripari eljárásokkal munkálja meg. Műveinek jellegzetes vonása a ritmikus rend, az ismétlődés, visszatérő motívumai a fúrt lyukak, az elemek csavarokkal való összefogása. Munkái közül számos zenei inspirációra született, érmei nemegyszer hangszerekként is megszólaltathatók. Objekteket, objektfotókat is készít.
Mesterei: autodidakta, Buna Konstantin, Csiky Tibor, Misch Ádám.
Köztéri művei
Négy szobor (fa, 1981-1987, Huszárokelőpuszta, Vadaspark)
A-B elem (krómacél, 1981, Dunaújváros, Szoborpark)
Rezgő elemek I. (fém, fa, 1983, Tokaj, Alkotóház, megsemmisült)
Rezgő elemek II. (acél, 1984, Hajdúszoboszló, Gyógyfürdő)
Zengés (acél, krómacél, 1988, Budapest, Újpalotai lakótelep)
Csiky Tibor-síremlék (acél, 1991, Budapest, Farkasréti temető)
Játszótéri plasztika (fa, 1992, Bodajk, Templomudvar)
Feliratos plasztika (fém, 1992, Győr, Ifjúsági Ház)
Fémzászló I-II-III. (fém, 1995, Csepel Galéria, Budapest)
Ganz Ábrahám emlékére (acél, 1997, Zalaegerszeg, Kézművesek Háza szoborparkja)
Hároméves terv (acél, 1987, Tatabánya, Szabadtéri Bányászati Múzeum).
Művek közgyűjteményekben
Bárdibükki Üvegszimpózium Gyűjteménye, Bárdibükk
British Museum, London
Csontváry Múzeum, Pécs
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kecskeméti Képtár
Kunstforening, Tromso (NOR)
Liszt Ferenc Múzeum, Sopron
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
MTA Zenetörténeti Múzeum, Budapest
Paksi Képtár, Paks
Pesterzsébeti Múzeum, Budapest
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
Városi Gyűjtemény, Nyíregyháza
Xantus János Múzeum, Győr.
(Wehner Tibor)
Тибор Будахейи
скульптор
(Фэльдбах [Австрия], 1 февраля, 1945.)
В 1962 году он сдал экзамен квалифицированного рабочего на слесарь-механик. Между 1962 – 1969: он работает слесарь-механиком, а между 1969 – 1989: декоратором в чепельский литейный завод. Между 1966 и 1982 он учится в Чепельской Художественной Свободной Школы, с 1976 он принимает участие в работе токайского дома творчества работников искусства, где в 1983 и в 1984 ведёт ситовой курс с Атилой Йолати. Между 1989 и 1991 глава скульптурной секций на киральдском Творческом Колонии; между 1990 и 1993 он принимает участие в организации в Международном Художественном Симпозии в Дьёре. С 1991 года член организацонной комиссии Международной Графической Выставки в г. Дьёр. С 1992 года принимает участие в Обществе Симпозион, а с 1993 года в работе симпозиума стекляного искусства в Бардудварноки. С 1989 он художник свободной профессии. Он живёт в Будапеште. В начале своей творческой пути, в 60−70-ых годов, он пишет картины и готовит графические работы. Во второй половины 70-ых годов под влиянии творчества и личности Тибора Чики он обращается к скульптурам. Он создаёт мелькие скульптуры, рельефы, медали и монументальные пластики-плоскости конструктивисткого склада ума, сконструированные из геометрических форм. Композиции созданные из разных металей (железо, сталь, бронза) и дерева, он обрабатывает ремесленными и приборостроительными приёмами. Характерная черта его работ: ритмический порядок, повторение возвращающийся мотивы сверлёных дыр, и элементы стягиванные винтами. Много из его работ готовился на музыкальную инспирацию, его медали неоднократно действуют как музыкальные инструменты. Кроме этого он готовит объекты и фотообъекты.
Мастера: автодидакт, Константин Буна, Тибор Чики, Адам Миш.
Скульптуры на площадях
Четыре скульптуры (дерево, 1981 – 1987, Хусарокэлопуста, Заповедник)
Элемент А–Б (хромовая сталь, 1981, Дунауйварош, Парк Скульптур)
Дрожащий элемент I. (металл, дерево, 1983, Токай, Творческий Дом, уничтожился)
Дрожащий элемент II. (сталь, 1984, Хайдусобосло, Курорт Воды)
Звучание (сталь, хромовая сталь, 1988, Будапешт, Жилой Посёлок Уйпешта)
Надмогильный памятник Тибора Чики (сталь, 1991, Будапешт, кладбище Фаркашрет)
Скульптура для площадки игр (дерево, 1992, Бодайк, Церковный двор)
Скульптура с надписем (металл, 1992, Дьёр, Молодёжный Дом)
Металлический флаг I-II-III. (металл, 1995, Галерия Чепель, Будапешт)
На память Авраама Ганца (сталь, 1997. Залаэгерсег, Дом Ремесленников, парк скульптур)
Трёхлетний план (сталь, 1987, Татабаня, Музей Открытой Сцены Шахтёров)
Работы в публичных коллекций
Коллекция Стекляного Симпозиума, Бардибюк
Бритиш Мюзеум, Лондон
Музей Чонтвари, Печ
Музей Прикладного Искусства, Будапешт
Секешфехервар, Музей Короля Святого Стефана
Музей Яннуса Паннониуса, Печ
Галерея Кечкемета
Кунстфоренинг, Тромсо, Норвегия
Музей Ференца Листа, Шопрон
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт
Венгерский Национальный Музей, Будапешт
Музей Истории Музыки ВАН, Будапешт
Галерея Пакша
Музей Пештержебета, Будапешт
Музей Риппла-Ронаи, Капошвар
Городская Коллекция, Ниредьхаза
Музей Яноша Ксантуса, Дьёр.
Mata Attila Attila Mata
Bildhauer
(geb. 2. Juni 1953., in Eger)
1977-1983: Ungarische Hochschule für Bildende Kunst, sein Meister: Tamás Vigh
1986-1989: Dreskovits Stipendium
1987: X. Ungarische Biennale der plastischen Kunst in Pécs, I. Preis
1992: Munkácsypreis
1993: XIII. Ungarische Biennale der plastischen Kunst in Pécs, III. Preis
1993-1994:Sekretar des Bundes für bildende- und Gewerbekunst
1995-1997: Vorsitzender des Bundes der ungarischen Bildhauer
Er lebt in Nagykovácsi, sein Studio ist in Biatorbágy. Seine Werke stellt er seit 1985 aus. Von der zweiten Halfte der 80er Jahre, bis 1994 schuf er rustikale, kubistisch gepragte, expressive, bemalte Holzstatuen. Die stilisierten Körper sind in liegender, sitzender oder stehender Position, die einer Bewegungsreihe entrissen wurde, wodurch diese von Dynamik durchdrungen sind.
Die Skulpturen sind aus Holzblöcken zusammengesetzt, meist verdübelt oder geklebt, wo die Kanten mit bemalten Streifen verdeckt sind. Seit 1994 formt er zuerst kleinere, spater grössere Bronzeskulpturen, die in manchen Fallen eine geschlossene Masse bilden, viel öfter aber rahmenartige offene Strukturen sind, die den Raum wild durchweben. Der intensive Raumgliederungseffekt wird durch die Verwendung von grellen und abwechslungsreichen Farben unterstützt.
Seine Meister: Tamás Vigh
Werke an öffentlichen Plätzen:
Statue (1991, Rathaus, Ulm)
Werke in öffentlichen Sammlungen:
Edwin Scharf Museum, Neu-Ulm, Deutschland
Szent István Király Museum, Székesfehérvár, Ungarn
Janus Pannonius Museum, Pécs, Ungarn
Ludwig Museum, Aachen, Deutschland
Ungarische Nationalgalerie, Budapest, Ungarn
(Wehner Tibor)
MATA Attila
szobrász
(Eger, 1953. június 2. – )
1977-1983: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Vigh Tamás. 1986-1989: Derkovits-ösztöndíj; 1987. X. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, I. díj; 1992: Munkácsy-díj; 1993: XIII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, III. díj. 1993-1994: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szobrász titkára, 1995-1997: a Magyar Szobrász Társaság elnöke. Nagykovácsiban él, műtermét Biatorbágyon rendezte be. 1985 óta kiállító művész. A 80-as évek második felétől 1994-ig rusztikus kivitelezésű, kubista jellegű formarenddel rokonítható expresszív festett faszobrokat alkotott. A fekvő, ülő vagy álló testhelyzetben megragadott, stilizált, neutrális testekből, testrészekből komponált, dinamikus mozgásokkal áthatott alakok ácsolt, csapolt, ragasztott tömbökből épülnek fel, a festett csíkokkal fedett élekben találkozó síkok zárt tömegeket határolnak, vagy testek nyúlványszerű alakzatokká alakított felfűzéseivé válnak. 1994-től kisebb, majd nagyobb, középméretű bronzszobrokat készít, amelyek esetenként zárt tömegeket alkotnak, míg gyakrabban vázszerű, a teret szeszélyesen behálózó, nyitott testszerkezetek. Az intenzív térszervező hatásokat élénk, változatos színezés fokozza.
Mestere: Vigh Tamás.
Köztéri művei
Szobor (1991, Rathaus, Ulm).
Művek közgyűjteményekben
Edwin Scharf Museum, Neu-Ulm (D)
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Ludwig Museum, Aachen (D)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
(Wehner Tibor)
Аттила Мата
скульптор
(2. июня 1953, Эгер)
1977-1983: Венгерский Художественный Университет, мастер: Тамаш Виг. 1986-1989: Стипендия Деркович. 1987: Государственное Соревнование Малой Пластики: 1- ое место, Печ. 1992: Премия Мункачи. 1993: 13-ое Государственное Соревнование Малой Пластики: 3-ее место. 1993-1994: секретарь скульптурного отдела Союза Венгерских Художников и Художников-Декораторов, 1995-1997: глава Венгерского Скульпторного Общества. Он живёт в Надьковачи, свою студию устроил в Биаторбадье. С 1985 он выставляющий скульптор. Со второй половины 80-ых годов до 1994 года он делает экспрессивные скульптуры из дерева рустического оформления, с кубистической совокупностью выразительных средств. Лежащие, сидящие и стоящие стилизованные фигуры скомпонированные из неутральных тел в динамическом движении. Они состоят из плотничья, из врубки шипами и склееных элементов, крашенными линиями соеденённые плоскости ограничивают закрытие массы. С 1994 года он делает малые, потом по.больше бронзовые пластики, которые иногда создают закрытие массы, но чаще всего эти скульптуры схематические, скелетные, открытие телосоздания. Интензивность этих работ усиливает крашением.
Мастер: Тамаш Виг.
Работа на городской площади
Скульптура (1991, Ратхауз, Ульм).
Работы в публичных коллекций
Музей Эдвин Шарф, Ное-Ульм, Германия
Секешфехервар, Музей Короля Св. Стефана
Печ, Музей Яннуса Паннониуса
Музей Лудвиг, Аахен, Германия
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт.
Konkoly Gyula
Konkoly Gyula
képzőművész
(Budapest, 1941. július 21. – )
1956-1964: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Hincz Gyula. 1970-ben rövid Olaszországi tartózkodás után Franciaországba emigrált. Távollétében két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. 1990-1991-ben Svédországban dolgozott. 1991-ben visszatért Magyarországra. 1992-1995 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, Mesterképző iskolában tanszékvezető tanár. Konkoly Gyula a 60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, az Iparterv-csoport kiállítója volt. Főiskolás korában csatlakozott Csernus Tibor, Lakner László és Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához és az általuk meghonosított és kidolgozott eszköztár felhasználásával (tárgyi zsúfoltság, visszakapart és cuppantott felületek) személyes hangú képeket festett. A Bécsben látott nagy amerikai pop-art kiállítás és a párizsi Galerie Sonnabend anyagainak ismeretében sajtófotó-motívumokat, klasszikus művészeti idézeteket (George de la Tour, Tiziano, Rembrandt, Goya) társított csorgatásos és hard edge-es felületekkel, applikált textillel. Műgyanta felhasználásával készült sokkoló, groteszk, harsány színű objektjei a magyar pop-art legradikálisabb darabjai. E radikalizmus vezetett az environmentális, konceptuális munkákhoz.
- Az 1970 februárjában a Fényes Adolf Teremben látható kiállítás politikai konceptuális environment az elnyomottság és kiszolgáltatottság állapotáról kalodarendszerével, a kiszolgáltatott vízzel, a bezárt végtelennel és a kiállítás ablakába szoruló, reflektorfényben úszó "láttatott nézővel". A Fényes Adolf Terembeli Konkoly Gyula kiállítás az első magyarországi egyéni konceptuális kiállítás volt, fogalmi nyelvezetével, anyaghasználatának esztétikumával, tárgyformálásával meghatározó szerepet játszott a magyarországi konceptuális művészet kialakulásában. Az illegális Dokumentum 69-70 kiadvány szerkesztőjeként és kiadójaként a kiadvány megjelenésének másnapján Konkoly Gyula jobbnak látta elhagyni az országot. Az illegális M. K. P. emlékművét már a római G. Attico művészeivel valósította meg. 1972 végén manifesztumot adott közzé a neoavantgárd haláláról. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett, könyvborítóinak száma megközelíti az ezret (többek között a Gallimard, az Hachette, a Robert Laffont, a J`ai lu, valamint az Albin Michel kiadók részére dolgozott). Ugyanekkor plakátokat is készített (M. G. M., Warner Brs., Columbia, Walt-Disney, Gaumont, U. G. C. stb. cégek számára). A 80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez. Festett és plasztikusan formált elemekből szerkesztett, nagyméretű, installációszerű, narratív műveket alkotott, informelt és popot, fotórealizmust és geometrizálást társítva egymással látványos és mozgalmas együttessé, melyek eleven festőiséggel, éles fényekkel, feleselő színekkel és a belszerv és ürülékmotívum provokatív hangsúlyozásával tűntek ki. Monet Tavirózsái ihlette sorozatában szabadon, rögtönzésszerűen árad a festőiség, víz és fény, tükröződés és szín, látszat és valóság szétválaszthatatlan összefonódásban. A kiscelli templomtér installációs kiállításán az őt korábban is foglalkoztató idea, a művészet illuzórikussága, efemer volta ölt testet az olvadó jégszobrok és a műanyagból formált emlékművek nekropoliszában. A nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulójára a Vigadó Galériában a plein air festészet látvány- és látszatvilágát tette képfelbontásos elemzés tárgyává. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.
Mesterei: Hincz Gyula.
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Műv. Intézet, Dunaújváros
Musée d`Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Tragor Ignác Múzeum, Vác.
(Nagy Zoltán)
Дьюла Конкой
художник
(Будапешт, 21-ое июля, 1941)
1956-1964: Венгерская Высщая Школа Изобразительных Искусств, мастер: Дьюла Хинц. В 1970 года, после короткой пути в Италию эмигрировал в Францию.
В Венгрии приговорили его заочно к два-с пловиной годовому тюремному заключению и к конфискацию имущества. 1990-1991: он работает в Швеции. В 1991 вернулся в Венгрию. Между 1992-1995 учитель заведующий кафедрой Мастерской Школы Университета им. Яннуса Паннониуса в Пэч.Он является инициатором венгерского нео-авнтгардного движения начатого в середине 60-ых годов, выставляющий художник группы «Ипартерв». Во время высшей школы присоединялся к движению сюрнатурализма Тибора Чернуша, Ласло Лакнера и Акоша Сабо, и с средствами закоренелыми и выработанными ими (картины переполненые объектами, обратно ковыренные и чмоканные поверхности) создал картины субьективной интонацией. Большая выставка американского поп-арта виденное в Вене и со знанием материала парижской галерии «Сонабен», он сочетает мотивы фоторепортажев и цитаты классического искусства (Жорж де ла Тур, Тициан, Рембрандт, Гойа) с процедитыми и поверхностями «хард-эдж»-а и с текстильными аппликациями. С применением синтетической смолы он создает, гротескные, объекты резкого цвета, которые являются самыми радикальными произведениями венгерского поп-арта. Этот радикализм ведёт к энвайроментальным и концептуальным работам. Выставка в Галерии им. Адольфа Фенеша в 1970 году был политически концептуальный энвайромент о состоянии угнетённости и беззащитности с системой колодки, с беззащитной водой, с закроенной безконечностью и с застрявшимся в окно выставки в свете прожекторов плавающего «виденного зрителя». Эта выставка была первая индивидуальная, концептуальная выставка в Венгрии. С понятийной стилью, с эстетикой употребления материала, с формированием объекта он принимал определяющую роль в становление венгерского концептуального искусства. На следующий день после издания нелегального издания Документ 69-70, как редактор и издатель, покинул страну. Нелегальный монумент МКП он создал уже с римскими художниками Г. Аттико. На конце 1972 года он выпустил манифест о смерти нео-авнтгарда. С 1973 года он работал иллюстратором, число его книжных обложек достигает тысячи работ. В это время он готовит афишы. В середине 80-ых годов он вернулся к изобразительному искусству. Он создал из крашенных и пластически оформленных элементов сконструированные, большие, нарративные работы, сочетая информел и поп, фотореализм и геометризм в постановочный и динамичный ансамбль, которые с живой живописностью, резкими светами противоречиво цветам, выделяются провокаторским подчёркиванием мотива испражнения. Серия Кубышки Монэ свободно, импровизаторски веяет живописностью, в неразъединённым сплетение воды и света, отражения и цвета, видимости и реальности. На столетие с основание колонии Надьбаньи в Галерии Вигадо он поставил видимый мир пленера объектом анализа разработки картины. В последнее время он делает классические фигуративные картины.
Мастер: Дьюла Хинц.
Работы в публичных коллекций
Столичная Галерея, Будапешт
Секешфехервар, Музей Короля Св. Стефана
Печ, Музей Яннуса Паннониуса
Учреждение Современного Искусства, Дунауйварош
Городской музей Парижа для современного искусства, Париж, Франция
Музей Игнаца Трагора, Вац
Галерея Сомбатхея, Сомбатхей
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт.
Rácmolnár Sándor
Rácmolnár Sándor
festő, grafikus
(Miskolc, 1960. január 19. – )
1980-1987: Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosító grafika szak. A 80-as évek közepétől kiállító művészt a kezdetektől fogva a vizuális közhelyek ironikus-kritikus kifigurázása, reflektáló újrahasznosítása foglalkoztatja. A Stúdió rendes éves kiállításain jelentkezett először színes, dinamikus lapjaival, melyek máris kiforrott művésznek mutatták: jellegzetes, plakátszínekkel, monokróm színfelületek és erős kontúrok matisse-i dekorativitásával operáló, a graffitik, a reklámok, a képregények világát idéző szuggesztív neopop művei egycsapásra az egyik legmarkánsabb grafikussá tették. Számos grafikai műfajban alkot, rajzai mellett szitanyomatokat, folyóirat-illusztrációkat, animációs filmeket készít. Az 1986-os Vian-variációktól és a mozi-nosztalgiáktól Schwarzenegger (Zombie Schwarzeneggerrel harcol, 1987; Be Schwarzenegger!, 1991; Filmproducerek fekvőtámaszai Schwarzenegger előtt, 1992) és Houdini fogyasztói mitologémáin át a témaválasztásában is emblematikus 1992-es bonsai-sorozatig (...hogy növekedjék a bonsai, 1992) olyan utat jár be, melyen a megtalált, barlangrajzokat vagy Keith Haringet egyaránt idéző sajátos figuratív-dekoratív formanyelv egyre tömörebbé, emblematikusabbá és fiozofikusabbá válik. Az olyan, könnyen értelmezhető gegekre épülő, priméren reflektáló sorozatok után, mint a Hetényi Judittal hímzett, városi folklórt imitáló falvédőké (Henkel - minden háztartásban ez kell, 1991), egyre összetettebb gondolatok jelennek meg művei hátterében, az ironikus-kritikai attitűdöt erős nosztalgiával ellenpontozza, az áruembléma kritikája nála maga is embléma és áru. A "fogyasztói archetípusok" firtatása közben olyan alapkérdésekhez jut, mint férfi és nő viszonya, a harc, a hős, a köznapiság, a "mindennapi áhítat", a mítoszok transzformációinak problémái. Művei leggyakrabban egy vagy két figurát (férfit-nőt, ill. harcban álló feleket) ábrázolnak, erősen centrális szerkesztésű kompozíciókban, izompacsirta klisé-hőseit olykor mandorlát, a képregények "buborékját" és a Walter Benjamin-i aurát egyesítő burokkal veszi körül, mint egyik legelgondolkodtatóbb képén (Mr. Univerzum fürdik a saját fényében, 1992). A Sztereotípiák harca vagy a Nárcisztikusok képcím már önmagában is sokat elárul, az öntudat és érvényes magatartásmodelljeink viszonyát feszegető, meditatív hajlamú művész nem halott iróniával, hanem eleven humorral, megértéssel szemléli hőseit.
Mesterei: Kocsis Imre.
Művek közgyűjteményekben:
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Jane Voorhees Zimmerli Art M.
Ludwig Gyűjtemény
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
New Brunswick (USA)
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.
(Markója Csilla)
Шандор Рацмолнар
художник, график
(Мишкольц, 19. января 1960)
1980–1987: Венгерская Высшая Художественная Школа, полиграфический отдел. С 80-ых годов выставляющий художник, с начала его интересует ироническое-критическое высмеивание визуальных банальностей, и новое рефлектированное употребление их.Он появился в первый раз на обычных ежегодных выставках Студио с колоритными и динамическими графиками, которые сразу показалы его зрелым художником. Он оперирует с характерными, плакатными цветами, монокромными цветовыми плоскостями и сильными контурами матисс-кой декоративности, поэтому его суггестивные неопопвые работы цитирующие мир граффитти, реклам и комиксов, сделали его одним из самых характерных графиков. Он создаёт работы в разных графических жанров, рядом с рисунками он готовит ситовые эстампы, иллюстрации в журналах, анимационные фильмы. Начиная с Виан-вариациями (1986) и кино-ностальгиями через потребительские мифлолгемы Шварценеггера (Зомби дерётся с Шварценеггером, 1987; Будь Шварценеггероми!, 1991; Упор лёжа кино-продюсеров перед Шварценеггером, 1992) и Худини до эмблематического по выбору тем серии-бонсаи (... чтобы росли бонсаи, 1992), он прошёл такой путь, на котором найденное собственное совокупность выразительных средств − которые цитируют рисунки пещер или Киса Хэринга − становятся всё компактнее, эмблематичнее и филозофичнее. После таких первычно рефлектирующие серии, строящиеся на легко объясняемые шутки, как стенные ковры, имитированные городской фольклор и вышитые с Юдитом Хетени (Хенкел – вот это нужен в каждое хозяйство, 1991), появляются всё более сложные мысли на фоне его работ, ироническую-критическую манеру с сильной ностальгией контрапунктует, критика товара-эмблемы у него сама тоже эмблема и товар. Шупаньем «потребительских архетипов» он доходит до таких вопросов, как отношение мужчины и женщины, борьба, герой, обыденность, «ежедневное благоговение», проблемы трансформации мифов. Его картины показывают одно или две фигуры (мужчина-женщина, фигуры в борьбе), в сильно центрально сконструированной композиции, его мускульных клише-героев окружает иногда с мандорлой, или «пузырьем» комиксов и оболочка объеденяющее аура Вальтера Беньямина, как на больше всего заставляющий задуматься картина (Мистер Универсум купается в своём свете, 1992). Борьба Стереотипов или Нарциссты заглавие уже в самом себе много подскажет, художник способный на размышления не с мёртвой иронией, а живым юмором, и с сочуствием смотрит на свои герои.
Мастер: Имре Кочиш.
Работы в публичных коллекций
Музей Отто Хермана, Мишкольц
Яне Воорхеес Циммерли Арт М.
Коллекция Лудвига
Венгерская Национальная Галерея, Будапешт
Нью Брунсвик, США
Литературный Музей им. Петефи, Будапешт
Музей Риппла-Ронаи, Капошвар.
Csíkszentmihályi Róbert
Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsõsorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötõdik. Korai mûvei (Bociölõ, 1963; Pihenõ, 1967; Nagy Balogh János emlékére, 1969; Szarvas, 1970; Nemzedékek, 1969; Ébredés, 1970) természeti anyagokból, fõként mészkõbõl és fából készülnek. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetõen a matéria és a tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetõségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is õrzõ organikus szemlélet jellemzik. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna címû sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvûséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítõ erõteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a hetvenes években készült munkái kapcsán az emlékmûszobrászat terén (Háború, 1970; Az utolsó szarvas emlékmûve, 1970; Hõsi emlékmû, 1974). Ez utóbbinál a névtelen áldozatok tetemein magasba törõ, a hõs büsztjével megkoronázott oszlop nemcsak gondolatiságában fejezi ki deheroizáló szándékait, hanem materiálisan is, az idõ pusztítását magán viselõ öntöttvas alkalmazásával. A hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján a korszak mûvészetében is gyakori sorozatmûveket készít (Idõ I–XXIV). A nyolcvanas évek elejétõl az évtizeden végigvonulnak a szobrászi tõmondatokként is felfogható, egy, illetve páros figurából álló kisbronzai, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg (Anya, 1981; Figura, 1982; Legény, 1984; Pár, 1985; FlóriánandFélix, 1990; Fiúk, 1991; ÁrpádandAlbert). A kilencvenes években készült, különös állat-ember figurákban egyesül a mûvész korai periódusában felvetett tematika a nyocvanas évek kisplasztikáinak expresszív mintázású formavilágával. A különbözõ emberi tulajdonságokat felvonultató groteszk és ironikus ember-állat ötvözetek nagyívû sorozatában érzékeny jellemábrázoló készsége mutatkozik meg (Ködös reggel, 1994; Szárnyas, 1995; Kutyául, 1996; Nagyfiú, 1997). Munkásságában meghatározó helyet foglal el az éremmûvészet. Talán a mûfaj intimitásából fakadóan úgy tûnik, e mûvek hangvétele plasztikáihoz viszonyítva moralizálóbb, érzelmesebb. A szinte a filmkamera optikáján keresztül láttatott térkivágat, az érmek formai határain belül kialakított kompozíció távolságtartó, megfigyelõ szemléletére utal.
Sasvári Edit
1965: MKF, mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1964 óta Szentendrén él és dolgozik. Díjak. 1971: a III. Országos Kisplasztikai B. díja, Pécs; 1974: Munkácsy-díj; 1975: a III. Nemzetközi Kisplasztikai B. díja; 1983: a IV. Országos Éremmûvészeti B. díja, Sopron; 1983: Érdemes mûvész; 1988: Bp. Fõváros mûvészeti díja; 1995: „Koszorús szobrász” (Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Mûcsarnok); 2001: Kiváló mûvész. Tanulmányutak. 1972, 82: Magyar Akadémia, Róma; 1978: India; 1980: Nemzetközi Alkotótelep (Görögország); 1982: Svédország.
Gerhes Gábor
Kovács Zoltán
Alfredo Barsuglia
Alexandra de Lazareff
Drabik István
Sokkoló erőteret generáló szobrokkal állunk szemben. Önmagukban is, de csoportosan még inkább igaz ez. Drabik István szobrászatában a kifejezésre való törekvés válik hangsúlyossá, ami a szép formát összetöri, így a szubjektumban megjelenő világ kerül előtérbe. A szobrászat külsőségektől való megszabadítását keresi azért, hogy a belső valóságot tárja fel.
- Sajátos expresszionizmus az övé. Az ilyen természetű ihlet, amely mindenkor a külső emberi képmás rovására érvényesült, hosszú időn át megbotránkozást idézett elő, majd a kifejezés ereje került előtérbe a modell szolgai másolása helyett.
- A Zalaegerszegről induló szobrász 1993-tól főiskolai hallgatóként négyszer volt résztvevője a Gébárti Nemzetközi Művésztelepnek, ahonnan drótból szőtt, szellős tömegű térplasztikáit valamint lírai finom- sággal telített, hegesztett vasfiguráit ismerjük. Gébárton készült munkái meghatározóvá váltak egyéni stílusának kialakításában, ott született főiskolai vizsgamunkája és ott készült szobraira nyerte el a Ludwig-, illetve a Zala Art-ösztöndíjat.
- Látszólag hagyományos műfajok és műformák, mint figura, mellszobor és fej tartozik repertoárjába, gyakran azonban az ábrázoló és absztrakt művészet határán egyensúlyozó alkotásokról van szó. A mai magyar szobrászat szűk szegmensét ölelik fel figuratív alkotások, azon belül is igen ritkák a nem reprezentációs céllal készült fej- és mellszobrok. Az ókortól oly népszerű műfaj mára szinte feledésbe merült. Drabik István konvencióktól mentes büsztjeire jellemző az üreges, burokszerű, gyakran áttört szerkezet, így a szervek helye mindig üres. Nyakbiccentő izmok helyén vasrudakat, szemek helyén gyakran kihűlt krátereket találunk. A szobrok kifejezőkészségét fokozza ez a hiány és a szaggatott, nyers faktúra, ami a sajátos technika, a merész megmunkálásmód eredménye. A szobrász, különböző vastagságú és formájú vas-idomokból, lemezekből és rudakból tákolja össze mellszobrainak szerke- zetét, majd hegesztőlánggal, plazmavágóval és flexszel mintázza meg azt. Ennek eredményeképp áttört és zárt, rücskös és szivacsos pórusú, kemény és képlékenységet sugalló felületek váltakoznak egymással.
- Drabik István nem a divatos fogások követője, távol áll tőle a közhelyes megfogalmazás. Szobrain a sötétszürke és fekete matt szín az olaj ráégetésének, a sajátos patina pedig a rozsdamaró-szer kénye-kedvének eredménye, mely rendkívül kifejező momentum. A művész ránk bízza, hogy eldöntsük vajon természetes korrózió, vagy szándékosan roncsolt felületek szemlélői vagyunk-e. Alkotásaira jellemző a sorozatszerűség, az archaikus jelleg, a tartalom és forma koherenciája, a konvenciókat megbolygató, már-már brutálisan expresszív/agresszív megfogalmazás. A szobrok körbejárandók, minden nézet más és más sziluettet nyújt. Némelyik darab portrészerű, egyéni vonásokat sejtet, de ne keressük az életszerűséget, megkövesedett alakokat látunk, melyekből árad a magány, az elhagyatottság. Rágott testű figurái nemüktől és identitásuktól megfosztott lények, a tragikusan eltűnt idő szobrászi megfogalmazásai. A művész tudja, hogy kíváncsiak vagyunk az emberi múlandóság dokumentumaira. Nincs adott pillanat, nincs szituáció, csak a hanyatlás szövedékében uralkodó idő pereg mozdulatlanul.
- Drabik István szobrai meditációt igénylő, nehezen emészthető alkotások, melyek első ránézésre fájdalmat okozhatnak, megértésükhöz idő és kitartás kell.
Természetes, hogy minden műalkotás magán viseli alkotója személyiségének bélyegét, a stílus kétségkívül árulkodik az emberről, ám egy mű nem tekinthető az alkotó tükörképének. Mindenki pontosan aszerint fogadja vagy veti el a vizuális dokumentumokat, ahogy céljai megkívánják.
SIMONFFY SZILVIA
2003
